A szegénység oka: az egyenlőtlen jövedelemelosztás

A Magyar Nemzetben (2014. jan. 13. Kritika… 6.o.) Batiz Laura Sarolta közgazdász, domonkos nővér nyilatkozik, aki elemezve Ferenc pápa Evangelii gaudium című apostoli buzdítását, leszögezi: „A pápa teljesen hű az egyház társadalmi tanításához. Abban hoz újat, hogy rendkívüli határozottsággal rávilágít a lényegre. A gazdasági életnek szerinte az a problémája, hogy a jelenlegi főáramú megközelítésben az ember nem alanya a gazdaságnak, hanem a tárgya, és ki van szolgáltatva a különböző gazdasági mechanizmusoknak. Rávilágít a szereteten alapuló emberi kapcsolatok fontosságára. Arra, hogy a legnagyobb probléma ma a világban az ember önzése. Ennek kimondása nagy bátorságra és lényeglátásra vall…

Az Evangelii gaudium, vagyis az Evangélium öröme gazdaságról szóló részében Ferenc pápa bírálja azt a jelenséget, hogy az ember eszköz csupán a gazdasági erőtérben, aminek következménye a szegénység és a jövedelem egyenlőtlen eloszlása. Ezt a kettőt ragadja meg mint a mai világban uralkodó krízis legfőbb tényezőit. Útmutatását visszavezethetjük az egyház mindenkori tanítására, ami az emberi méltóságról beszél. Az egyház társadalmi tanításának az egyik alappillére az emberi méltóság, amit már XIII. Leó pápa a Rerum novarum kezdetű enciklikában megfogalmazott. Utána az összes pápai megnyilatkozásban megmutatkozott ez a pillér. Ha az ember méltóságáról beszélünk, akkor minden egyes ember méltóságáról kell, hogy szóljunk, és a szegények méltóságáról is.
Amit Ferenc pápa még nagyon élesen és határozottan megfogalmaz, hogy a szegénység legfőbb oka az egyenlőtlen jövedelemelosztás. Ezt nemcsak az egyházi tanítás mondja, hanem nagyon sok közgazdász is, akik kritikával illetik a főáramú gondolkodásmódot, hiszen David Korten Tőkés társaságok világuralma című könyvében már a '90-es években a 20-80-as társadalomról beszél, arról, hogy a világ leggazdagabb húsz százaléka birtokolja a jövedelmek nyolcvan százalékát. Ez az arány mostanra 10-90-re nőtt. A pápa nagyon szépen megragadja a szegénység problémájában az egész világgazdaság betegségét.”
A kérdésre, hogy mi a különbség Marx és Ferenc pápa gazdaságkritikája között, Laura nővér kifejtette: „A marxizmus gyűlöletet, osztályharcot hirdet. Ez tökéletes ellentéte az egyház tanításának, ami a szereteten alapszik, és ezt már XIII. Leó pápa is megfogalmazta. XI. Pius pedig a Quadragesimo annóban 1931-ben leírja: az egyház úgy akarja megszüntetni a tőkés-munkás ellentétet, hogy azok szakmák szerint egy-egy hivatásrendben tömörüljenek, és a szeretet alapján oldják meg a konfliktusokat, mert az ember képes erre, hogy a szeretet alapján áll, és a szeretetet gyakorolja…
II. János Pál és Ferenc pápa társadalomszemléletének talán a legkedvesebb alappillére a szolidaritás, ami a szegények iránti különleges szeretetet jelenti.” A domonkos rendi szerzetesnő figyelmeztet: „Meg kell hallgatni Ferenc pápa katekéziseit, beszédeit, írásait, buzdításait. Mindegyik a szeretetről, a békéről, az egységről szól, és ő soha nem áll meg az embernél, hanem mindig tovább mutat Istenre. Amikor szeretetről, az ember és az Isten szeretetéről, az etikáról és az erkölcsről beszél, akkor is kimondja, hogy ezek Istenhez vezetnek. Az a csodálatos, hogy az egyház tanítását olyan módon tudja közvetíteni az embereknek, hogy azt nagyon sokan megértik.”