A Magyar Nemzetben (2014. jan. 13. Kritika… 6.o.) Batiz Laura Sarolta közgazdász, domonkos nővér nyilatkozik, aki elemezve Ferenc pápa Evangelii gaudium
című apostoli buzdítását, leszögezi: „A pápa teljesen hű az egyház
társadalmi tanításához. Abban hoz újat, hogy rendkívüli határozottsággal
rávilágít a lényegre. A gazdasági életnek szerinte az a problémája,
hogy a jelenlegi főáramú megközelítésben az ember nem alanya a
gazdaságnak, hanem a tárgya, és ki van szolgáltatva a különböző
gazdasági mechanizmusoknak. Rávilágít a szereteten alapuló emberi
kapcsolatok fontosságára. Arra, hogy a legnagyobb probléma ma a világban
az ember önzése. Ennek kimondása nagy bátorságra és lényeglátásra
vall…
Az Evangelii gaudium, vagyis az Evangélium öröme
gazdaságról szóló részében Ferenc pápa bírálja azt a jelenséget, hogy az
ember eszköz csupán a gazdasági erőtérben, aminek következménye a
szegénység és a jövedelem egyenlőtlen eloszlása. Ezt a kettőt ragadja
meg mint a mai világban uralkodó krízis legfőbb tényezőit. Útmutatását
visszavezethetjük az egyház mindenkori tanítására, ami az emberi
méltóságról beszél. Az egyház társadalmi tanításának az egyik
alappillére az emberi méltóság, amit már XIII. Leó pápa a Rerum novarum
kezdetű enciklikában megfogalmazott. Utána az összes pápai
megnyilatkozásban megmutatkozott ez a pillér. Ha az ember méltóságáról
beszélünk, akkor minden egyes ember méltóságáról kell, hogy szóljunk, és
a szegények méltóságáról is.
Amit Ferenc pápa még nagyon élesen és
határozottan megfogalmaz, hogy a szegénység legfőbb oka az egyenlőtlen
jövedelemelosztás. Ezt nemcsak az egyházi tanítás mondja, hanem nagyon
sok közgazdász is, akik kritikával illetik a főáramú gondolkodásmódot,
hiszen David Korten Tőkés társaságok világuralma című könyvében
már a '90-es években a 20-80-as társadalomról beszél, arról, hogy a
világ leggazdagabb húsz százaléka birtokolja a jövedelmek nyolcvan
százalékát. Ez az arány mostanra 10-90-re nőtt. A pápa nagyon szépen
megragadja a szegénység problémájában az egész világgazdaság
betegségét.”
A kérdésre, hogy mi a különbség Marx és Ferenc pápa
gazdaságkritikája között, Laura nővér kifejtette: „A marxizmus
gyűlöletet, osztályharcot hirdet. Ez tökéletes ellentéte az egyház
tanításának, ami a szereteten alapszik, és ezt már XIII. Leó pápa is
megfogalmazta. XI. Pius pedig a Quadragesimo annóban 1931-ben
leírja: az egyház úgy akarja megszüntetni a tőkés-munkás ellentétet,
hogy azok szakmák szerint egy-egy hivatásrendben tömörüljenek, és a
szeretet alapján oldják meg a konfliktusokat, mert az ember képes erre,
hogy a szeretet alapján áll, és a szeretetet gyakorolja…
II. János Pál
és Ferenc pápa társadalomszemléletének talán a legkedvesebb alappillére a
szolidaritás, ami a szegények iránti különleges szeretetet jelenti.” A
domonkos rendi szerzetesnő figyelmeztet: „Meg kell hallgatni Ferenc pápa
katekéziseit, beszédeit, írásait, buzdításait. Mindegyik a szeretetről,
a békéről, az egységről szól, és ő soha nem áll meg az embernél, hanem
mindig tovább mutat Istenre. Amikor szeretetről, az ember és az Isten
szeretetéről, az etikáról és az erkölcsről beszél, akkor is kimondja,
hogy ezek Istenhez vezetnek. Az a csodálatos, hogy az egyház tanítását
olyan módon tudja közvetíteni az embereknek, hogy azt nagyon sokan
megértik.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése