2014. jan. 17-én Tokió egyik
kórházában meghalt Onoda Hiroo második világháborús veterán, aki Japán
kapitulációja után csaknem három évtizeden át bujkált a Fülöp-szigeteki
dzsungelben, folytatta harcát az ellenség ellen, mert nem hitte el, hogy vége a
háborúnak. Kilencvenegy évet élt.
Onodát 1944-ben küldték a Fülöp-szigeteki Lubang sziget dzsungelébe
azzal a feladattal, hogy vegye fel a harcot az amerikai csapatokkal. Azt a
parancsot kapta, hogy sose adja meg magát, és tartson ki a japán katonák
megérkezéséig. Az osztag létezésére 1950-ben derült fény, miután Onoda egyik
katonája megszökött. Azt követően röpcédulákat dobtak le repülőgépből a
dzsungelbe, hogy az osztagparancsnok tudomására hozzák, a japán császári
hadsereg öt éve vereséget szenvedett és véget ért a háború. Onoda azonban az
ellenség dezinformációjának tartotta ezt, ezért egysége folytatta az
„ellenség" katonai létesítményeinek figyelését, sőt néha harcba is
bocsátkozott. Miután az osztag egyik tagja meghalt, Onoda utolsó, életben maradt bajtársával
együtt folytatta a harcot, Tokió és Manila pedig tíz éven át hasztalan kereste
őket. A kutatást 1959-ben abbahagyták, mert meg voltak győződve róla, hogy
mindketten meghaltak. Tizenhárom évvel később, 1972-ben azonban a kétfős osztag
újabb támadást hajtott végre katonák ellen. Onoda bajtársa életét vesztette, de
ő életben maradt. Tokió egy kutatócsoporttal együtt egyik családtagját küldte a Fülöp-szigeteki
őserdőbe, hogy rábeszélje Onodát a harc feladására, de az alhadnagy neki sem
hitte el, hogy már rég véget ért a háború. Ezután Tokióban megtalálták egykori
közvetlen parancsnokát, aki 1974-ben az akkor már nem létező japán hadsereg
egyenruhájában megérkezett Lubang szigetére, és megparancsolta az alhadnagynak,
hogy adja meg magát, és tegye le a fegyvert. Onoda engedelmeskedett, Tokió
kérésére pedig Manila megkegyelmezett neki.
Onoda Hiroo esete nem volt példa nélküli. Jóval Tokió kapitulációja után még
néhány tucat japán katona folytatta a harcot az ellenség ellen különböző ázsiai
országokban, mert nem hitt Japán vereségében. Onoda volt közülük az utolsó,
legállhatatosabb harcos. Miután 1974-ben hazatért, azt mondta, hogy a harminc
évig tartó dzsungelharc során csak egy gondolat vezérelte: a parancs
végrehajtása. Onoda Hiroo a „háború" után néhány könyvet írt, és sikeres
vállalkozó lett, népszerű kiképzőiskolát működtetett, amely túlélési
technikákra tanította a gyerekeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése