Amikor
Isten jelenléte megszűnik az emberek között, akkor elveszítjük a bűn
iránti érzéket. Ekkor nagy árat fizethetünk „keresztény
középszerűségünkért” – mondta Ferenc pápa január 31-én, reggel, a Szent
Márta-házban bemutatott szentmisén. A pápa arra buzdította a híveket:
kérjük Istentől a kegyelmet, hogy soha ne csökkenjen bennünk Országának
jelenléte.
Egy súlyos bűn, mint például a házasságtörés, pusztán
„megoldandó problémává” fokozódik le. Dávid király választását,
amelyről az első olvasmány szól, Ferenc pápa tükörként állított minden
keresztény lelkiismerete elé.
Dávid beleszeret Batsebába, egy
katonája, Uriás feleségébe. Magához veszi az asszonyt, Uriást pedig
ütközetbe küldi, oda, ahol a leghevesebb a harc. Ezáltal halálát okozza,
lényegében gyilkosságot követ el. Azonban sem a házasságtörés, sem a
gyilkosság nem rendítik meg a királyt. Dávid súlyos bűnt követett el, de
nem érzi a bűnt – jegyezte meg a pápa. Nem jut eszébe, hogy bocsánatot
kérjen. Azt gondolja: hogyan oldjam ezt meg?
Ez mindnyájunkkal
előfordulhat – folytatta homíliáját a pápa. Mindnyájan bűnösek vagyunk,
és ki vagyunk téve a kísértéseknek. A kísértés mindennapi kenyerünk. Ha
valaki közülünk azt mondaná: nekem soha nem voltak kísértéseim, akkor
vagy egy angyal vagy, vagy egy kicsit ütődött. Érthető.. Az életben
normális a küzdelem és az ördög nem nyugszik, ő akar győzni. De ennek az
olvasmánynak a legsúlyosabb problémája nem annyira a kísértés és a
kilencedik parancsolat elleni vétek, hanem az, ahogyan Dávid cselekszik.
Dávid itt nem beszél bűnről, hanem egy problémáról, amit meg kell
oldania. Ez egy jel! Amikor Isten országa nincs jelen, amikor Isten
országa csökken, ez annak az egyik jele, hogy elveszítjük a bűn iránti
érzéket.
Minden nap, amikor elimádkozzuk a Miatyánkot, azt
kérjük, hogy „jöjjön el a te országod”, ami azt jelenti, hogy növekedjen
a te országod. Mikor azonban elveszítjük a bűn iránti érzéket, akkor
elveszítjük az Isten országának érzékét is, és helyébe egy nagyhatalmú
antropológiai nézet lép, ami azt jelenti, hogy „én mindent megtehetek”.
Az
ember hatalma Isten dicsősége helyébe lép! Ez a mindennapi kenyér.
Ezért imádkozunk minden nap Istenhez: jöjjön el a te országod,
növekedjen a te országod, mert az üdvösség nem a mi ravaszságunkból,
agyafúrtságunkból, üzleti érzékünkből származik. Az üdvösség Isten
kegyelméből fakad és abból a mindennapi gyakorlatból, amit mi ezzel a
kegyelemmel teszünk keresztény életünkben.
„Napjaink legnagyobb
bűne, hogy az emberek elveszítették a bűn iránti érzéket” – idézte
Ferenc pápa XII. Piusz híres mondatát, majd Uriásra fordította
figyelmét. Az ártatlan férfit a bűnös király a halálba küldi. Uriás így
be nem vallott kevélységünk minden áldozatának jelképévé válik.
„Megvallom
nektek – folytatta személyes hangon Ferenc pápa - amikor ezeket az
igazságtalanságokat, ezt az emberi gőgöt látom, amikor látom annak a
veszélyét, hogy ez velem is megtörténhet, az a veszély, hogy elveszítem a
bűn iránti érzéket, jót tesz, ha a történelem annyi Uriására gondolok.
Azokra az Uriásokra, akik ma szenvednek keresztény középszerűségünk
miatt, amikor elveszítjük a bűn iránti érzéket, amikor hagyjuk, hogy
összedőljön Isten országa. Ők el nem ismert vétkeink vértanúi. Ma jót
tesz nekünk, ha imádkozunk: az Úr mindig adja meg a kegyelmet, hogy ne
veszítsük el a bűn iránti érzéket, ne csökkenjen bennünk Isten országa.
Vigyünk egy spirituális virágot napjaink Uriásainak a sírjára, ők azok,
akik kifizetik a magukat biztonságban érző keresztények lakomáinak
számláit” – mondta péntek reggeli homíliájában Ferenc pápa.
(vm) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése