Remeték Királynője

Bielanach-i Remeték Királynője

A pálos rend saját kiadású naptára szerint január 16-án van a Remeték Királynőjének ünnepe. 

Lengyelországban, Bielanach kamalduli monostorának templomában őriznek egy kegyképet, amely ezt a nevet viseli.

A Boldogságos Szűz Mária, a Remeték Királynője, a Pálos Rend Anyja és különleges Védasszonya. Ezt már legősibb időktől fogva kifejezték a pálos atyák egészen a legutóbbi nagykáptalanig, amikor  az egész pálos közösséget felajánlották Neki, s reá bízták a legmagasabb vezetést. 

Ezért a Boldogságos Szűz megmutatása Krisztus és az Egyház titkában, életének követése és tiszteletének terjesztése, a pálos lelkületnek különleges jellemvonásához tartozik. Hasonlóan apostoli tevékenységüket is átjárja a máriás jellegnek, különösen a rendre bízott kegyhelyeken, amelyek között első helyet foglal el Jasna Góra Częstochowában.

P. Izydor Matuszewski generális Első Remete Szent Pál és a Remeték Királynője ünnepére írt levelében rámutat: "Ma, amikor annyi szinten leépül és elveszíti szabadságát az ember, szeretnélek mindnyájatokat megtámogatni e testvéri ima szavaival. Drága testvérem, Isten mindig szeretett téged, és most is szeret. Ő ajándékozott meg az élet, a hivatás ajándékával. Ő hívott meg a vele való kölcsönös szeretetre...

Ez az Istennel való legdrágább kötelék legyen számodra mindig a legfontosabb! Legyen fontosabb mindennél, ami e világon van, a hagyományos „Solus cum Deo Solo!” értelmében. Az istenkapcsolatnak, egy olyan életnek, mely állandó imádsággá válik, a mennyei Atyával való benső egyesülésnek lehető legteljesebb megvalósulását várják tőlünk. Elvárás az is, hogy a szeretet parancsát minden felebarátunkkal kapcsolatban éljük meg. Csak ez tesz minket – mint keresztényeket – hitelessé a világban teljesített küldetésünkben. Mint pálos szerzeteseket egyedül ez igazol a sokféle munkában, amit Isten országáért vállalunk.

Mint egykor atyáink, a megszámlálhatatlan sok remete és szerzetes, akik Remete Szent Pál alakját szemük előtt tartották, a Legszentebb Szűz példája nyomán tanuljuk az Isten színe előtti csendességet, az elmélkedést és a figyelmet. Igyekszünk mindent odaadással és kitartással teljesíteni. Ma sokkal inkább, mint annak előtte, legyünk meggyőződve róla, hogy a világ, melynek ügyeiben és problémáiban naponként elmerülünk, az imádságnak ilyen tanúságtételét várja el tőlünk...

A katolikus társadalmi tanítás hármas felszólításának megfelelően (megfigyelni, értékelni, cselekedni) világosan ki kell mondanunk: egy olyan világberendezkedés van kialakulóban, amely nem számol Isten létével. Egy önmagába forduló világ építése – annak délibábja – folyik. Egy olyan világé, melyben az ember elzárkózik Isten kegyelmétől. A technológia illúziójára épülő önmegváltás világa ez. Egy olyan világ, melyben a háború, a terror, s a fenyegető pusztítás révén az ember embernek farkasa nem pedig testvére. Olyan világ épül,  melyben az egyik ember a másikat egyáltalán nem becsüli. Gazdasági kizsigerelés folyik a nemzetek feletti struktúrák által. Nyilvánosan hirdetik a gyakorlati hitetlenséget. Gyűlöletet szítanak az egyház ellen és általában minden ellen, ami keresztény. A média a reménytelenséget és giccset mutatja. Mindebből nyilvánvaló, hogy egy ilyen embertelen világban sokaknak szenvedni kell. De élnünk kell. Felismerve a valóságot, ki kell mondanunk nekünk is XVI. Benedek pápával együtt: a mi Istenünk „a jövendő Istene”. A mi lelkipásztori programunk az Egyház, amely a mi otthonunk.

Az Isten iránti és Mária, rendünk Édesanyja és különleges védelmezője iránti hála lelkületével mondjuk el újra 2005 nagypéntekén, a Kolosszeumban elhangzott szavakat: „Szűz Mária, Urunk Édesanyja, te hűséges maradtál, amikor a tanítványok megfutamodtak. Mint ahogy hittél az angyalnak, aki egy valószínűtlen eseményt adott hírül neked – hogy Isten Anyja leszel – ugyanúgy hittél, az Ő legmélyebb megaláztatása órájában.

És éppen a kereszt órájában, a világ legsötétebb éjjelének órájában lettél a hívők Anyja, az egyház Anyja. Kérünk, taníts meg minket hinni, és támogass, hogy a hitünk váljék bátor szolgálattá és a szeretet cselekedetévé, amely képes lesz rá, hogy segítsen és osztozzon a szenvedésben."