Arisztotelész tanítja Sándort |
Makedón Fülöp király fia, Sándor
rendkívül tehetséges és gyors felfogású volt. Írásban és olvasásban
kiemelkedett társai közül. Szerette a zenét és a költészetet. Különösen a
homéroszi eposzok nyűgözték le. Ennek nyomán a fegyverekkel való bánásban
is kiemelkedett: kardforgatásban, gerelyhajításban és íjászatban. Testedzésben is
kitűnt. Olyan gyorsan tudott futni, hogy barátai szerint indulhatott volna az
olümpiai játékokon is. Ő azonban megvetést érzett a profi sportolók iránt. Azt
mondta, hogy akkor indulna szívesen a játékokon, ha királyokkal kéne
megmérkőznie. Tizenhárom éves korában Fülöp király úgy gondolta, hogy fiának
gondosabb oktatásra van szüksége, ezért a jobbnál jobb tanítók közül
Arisztotelészt választotta ki, aki elfogadta az ajánlatot, hogy Sándor tanulmányait
felügyelje. A tanításra a Bermion-hegy lejtőjén
miniakadémia jött létre Sándor taníttatására. Vele együtt olyan
előkelő makedón fiatalok is tanultak, mint Ptolemaiosz, Héphaisztion vagy
Kasszandrosz, akik később Sándor hadvezérei lettek. Sándornak és
társainak Arisztotelész orvostudományt, filozófiát, etikát, vallási ismereteket, logikát és
művészeteket tanított. Arisztotelésznek köszönhetően alakult ki
Sándorban a homéroszi eposzok iránti szenvedély; különösen az Iliász állt
közel a szívéhez, amelynek Arisztotelésztől kapott, jegyzetekkel ellátott
példányát magával vitte keleti hadjárataira is. Arisztotelésznek a
természettudományok és a föld végső határai iránt is sikerült felkeltenie
Sándor kielégíthetetlen kíváncsiságát. Az ifjú Sándor egy ideig második
apjaként tekintett tanítójára, aki felkészítette őt az életre, később azonban
elhidegültek egymástól. Sándor tanulás iránti vágya és tudásszomja azonban
felnőtté válásával cseppet sem hagyott alább.
A szülő és tanító szerepe, hogy felkeltse a tudás iránti vágyat, a tudásszomjat az ifjúban és annak életét a jó útra terelje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése