A jordánmenti Geraszim

Szent Geraszim az 5. század elején született Kis-Ázsia Lídia tartományában. A Geraszim név jelentése ajándékozó, tiszteletreméltó (geraszmiosz).  Fiatalon remeteéletre adta magát és 451-ben Palesztinába ment és a Jordán partján telepedett le. A legszigorúbb remete életre vállalkozott. Mivel sokan csatlakoztak hozzá, Jerikó városa közelében laurát, remetetelepet alapított.
Szabályzatát egy Ciril nevezetű szerzetes rögzítette. A remeték hetenként öt teljes napot, hétfőtől péntekig remetecellájukban töltöttek. A cellában nem volt sem ágy, sem szék, sem asztal. Az időt odabent imádsággal, elmélkedéssel és önmegtagadással töltötték, keveset aludtak. Egyáltalán nem beszéltek egymással. Táplálékuk kenyér, víz és datolya volt. Az ötnapos magányt szombaton és vasárnap a központi épületben tartott közös istentisztelet, közös étkezés, lelkibeszélgetés és a jordánparti séta váltotta föl. Geraszimról azt is följegyezték, hogy a böjti időben az Oltáriszentségen kívül nem vett magához ételt. Illés próféta nyomdokain haladt, aki magához véve az angyaltól kapott kenyeret, annak erejében 40 nap és éjjel menetelt a pusztaságban egész az Isten hegyéig.
Geraszim élete végén a pártoskodó világban az igaz hit, Jézus Krisztus istenségének és emberségének lett hitvallója. 475. március 5-én elszenderült az Úrban.
Életrajzírói feljegyezték, hogy a Jordán menti megtelepedésétől egy oroszlán volt hűséges társa, melynek tövistől elfertőződött lábát meggyógyította
Geraszim halála után a megszelídült oroszlán mástól nem fogadott el ételt. A remetefőnök ekkor kivezette Geraszim sírjához, ahol ő maga térdre-borulva sírni és imádkozni kezdett, az oroszlán megértette, miről van szó. A hálás állat földre vetette magát,  a göröngyökhöz verte fejét, s nem távozott jótevője sírhantjáról, míg csak ki nem múlt.
Geraszim hitvalló a súlyos betegek és haldoklók pártfogója.
Geraszimot oroszlánnal szokták ábrázolni.