Március 6.
|
Keleti ábrázolás |
|
Nyugati ábrázolás |
Szent Perpétua és Felicitász életében is jelen van az öröklét igazolásaként: vértanúk vére a
kereszténység magvetése. Ám igazi áldozat a hit megvallása, a hitvallók tanúságtétele.
Septimus Severus császár uralkodása
alatt keresztényüldözés tört ki Észak-Afrikában. Az üldözés miatt sok
keresztényt vetettek börtönbe és végeztek ki, még Karthágóban, a fővárosban is.
Ennek az üldözésnek esett áldozatul Szent Perpétua és Felicitász. Perpétua és
Felicitász csak hitújoncok voltak, amikor börtönbe zárták őket, de mégis megkeresztelkedtek.
Megvallották hitüket a bírák előtt és vértanúhalált vállaltak annak ellenére,
hogy volt családjuk, és ha megtagadták volna hitüket, még élhettek volna. Perpétua mindössze 22 éves özvegy volt és előkelő gazdag családból
származott, ennek köszönhetően műveltséget szerzett. Kevéssel a börtönbe
kerülése előtt gyermeket szült, akit még a börtönben is táplált.
|
Kárthagói aréna, vértanúságuk színhelye |
A börtönben
eltöltött idő alatt sokat szenvedett gyermeke árvaságának gondolata, apja unszolása
és a börtön sötétsége, zsúfoltsága miatt, de Perpétua mindezt elviselte, mert
erőt merített a hitből. Kivégzése előtt tudta azt, hogy halála gyermekének és
apjának boldogtalanságot meg szégyent hoz, és hogyha megtagadja hitét, akkor
mindezt megelőzheti; de ő jobban szerette Istent, mint gyermekét, apját vagy
akár saját életét. A börtönben eltöltött idő alatt naplót vezetett, amelyet
halála előtt átadott a keresztényeknek. Felicitász
szintén fiatalasszony és rabszolga volt. Mikor börtönbe vetették 8 hónapja gyermeket
várt és attól félt, hogy emiatt elhalasztják kivégzését. De vértanú társai
imáira még a börtönben megszülte kislányát.
A börtönőr gúnyolódására Felicitász azt mondta: ”A börtönben én
szenvedek, de más lesz bennem, aki a vérpadon szenved. Én is őérte szenvedek.” A
szenteket vértanútársaikkal együtt 203.
március 7-én vadállatok elé dobták, és utána tőrrel leszúrták. Sírjukhoz többen
zarándokoltak, mint ahányan kivégzésüket nézték. Nevük együttes jelentése, üzenete: örök
boldogság.
كان
لأعمال (سيرة) الشهداء بربتوا Perpetua (تعني الدائمة)، وفيليستي Felicity
(تعني سُعدى) وصاحباتها أهمية كبرى في الكنيسة الأولى. ففي القرن الرابع
المي
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése