Fő a nyugalom?

Walter Raleigh (1552-1618) tengernaggyal összeszólalkozott egy heves vérű ifjú, aki nemcsak megsértette az admirálist, hanem párbajra is kihívta. Raleigh mint hívő keresztény nem akart párbajozni, inkább elviselte a méltatlan bánást, mely érte. A fiatal ellenfele dühétől elragadtatva arcul köpte a tengernagyot. Ez igazán sértő tett volt, s kísértés, hogy bosszút álljon. 

Raleigh e helyett zsebkendőjével letörülte a megaláztatás jelét, és így szólt: "Fiatalember, ha én a maga vérét és édesanyja könnyeit olyan könnyen letörölhetném lelkiismeretemről, mint ezt a gyalázatot az arcomról, nem utasítottam volna vissza a kihívást a párbajra! Lelkem békéje sokkal többet ér annál, minthogy itt a földön keressem meg igazamat, közben elveszíteném lelkem üdvösségét."  A fiatalember megszégyenült társai előtt, s az alázatos admirális dicsőségbe részesült.