Walter Raleigh (1552-1618) tengernaggyal
összeszólalkozott egy heves vérű ifjú, aki nemcsak megsértette az admirálist, hanem párbajra
is kihívta. Raleigh mint hívő keresztény nem akart párbajozni, inkább elviselte a méltatlan bánást, mely érte. A fiatal ellenfele dühétől elragadtatva arcul köpte a
tengernagyot.
Ez igazán sértő tett volt, s kísértés, hogy
bosszút álljon.
Raleigh e helyett zsebkendőjével
letörülte
a megaláztatás jelét, és így szólt: "Fiatalember,
ha én a maga vérét és édesanyja könnyeit olyan könnyen letörölhetném lelkiismeretemről, mint ezt a gyalázatot az arcomról, nem utasítottam volna vissza a kihívást a párbajra! Lelkem békéje sokkal többet ér annál, minthogy itt a földön keressem meg igazamat, közben elveszíteném lelkem üdvösségét." A fiatalember megszégyenült társai előtt, s az alázatos admirális dicsőségbe részesült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése