Amire az emberiség rászorul

Isten irgalmát hirdetjük. Szent  II. János Pál pápa a vérzivataros 20. század lezárásaként és a 3. évezred nyitányaként  Rómában 2000. április 30-án, Húsvét 2. vasárnapján, régi nevén Fehérvasárnap szentté avatta Boldog Fausztina Kowalska nővért és az egész egyházra szólóan kihirdette az Isteni Irgalmasság ünnepét. Az emberiség talán soha nem szorult annyira Isten irgalmára, vigasztalására, mint e században. A Szent pápa 26 évi péteri szolgálata alatt Isten irgalmának igazi tanúja volt. A modern világ felé az Egyházat úgy mutatta be, mint az Istennel való kiengesztelődés intézményét, s ezen keresztül az emberek, a nemzetek és vallások közötti szeretetet és megbékélést szolgálta, akár csak szent elődje XXIII. János pápa. Gyakorolta a kiengesztelődést az elszakadt keresztények, a zsidók és a muzulmánok felé is. Megmutatta, hogy a bocsánatkérés és megbocsátás nem szégyen, s nem is a gyengeség jele, hanem a szeretet azon megnyilvánulása, amelyre az igazságosság és a béke épül. - Az evangélisták beszámolnak a feltámadt Jézus megjelenéseiről, ugyanakkor az Egyház küldetését hangsúlyozzák. Az Egyház küldetése és ereje Jézus húsvéti misztériumából ered, hogy hirdesse a megtérést és a bűnök bocsánatát az egész világon (Jn 20, 19-31). A feltámadt Jézus szándékosan érezteti, hogy ő ugyanaz, aki halála előtt velük volt és most megdicsőülten is velük van. Azonosító jelként kezét és lábát, valamint oldalán a szívsebet mutatja dicsőséges testén, sőt felszólítja, hogy érintsék meg. Ezek már nem fájó sebek, csak a kínszenvedés emléke és jutalma. Túl ezen a személyazonossági igazoláson, Jézus kinyilatkoztatja, hogy testestül-lelkestül van jövőnk. Halálunk után nem csupán a lélek él tovább, hanem testünkre is az örök dicsőség vár a feltámadáskor. Jézus megjelenései nyomán az apostolok nagy része hitre jutott. A kételkedő Tamás is, miután Jézus megmutatta neki kezén és oldalán a keresztre feszítés sebeit. A feltámadt Jézus az utókorhoz is szól: „Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek”. Az apostoli egyház tanúsága alapján éppúgy lehet hinni, mint a megjelenések alapján. Jézus üdvösségünk zálogát, saját feltámadott testét, az Eucharisztiát kezünkbe is adja. Kételyeinket, félelmeinket oszlatja el, ahányszor magunkhoz vesszük őt a szentáldozásban, „a lélek betelik kegyelemmel és mi az örök élet zálogát nyerjük”. A jeruzsálemi közösséget összetartotta az apostolok tanítása és közössége, a szentmise és az imádság (ApCsel 2,42-47). Mi is megmaradhatunk Jézus szeretetében, mert „a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmasságával, Jézus Krisztusnak a halálból való föltámadása által, élő reményre teremtett újjá bennünket, hogy a mennyben romolhatatlan, szeplőtelen és el nem hervadó örökség várjon rátok” (1Pt 1,3-9). Éppen Isten irgalma és ereje örömünk forrása. Ezért mondjuk: Jézusom, bízom Benned!

„Higgyétek: Jézus a Messiás... és hogy a hit által életetek legyen benne.” Jn 20,31.

D-K. J.