Isten irgalmát hirdetjük. Szent II. János Pál pápa a vérzivataros 20. század
lezárásaként és a 3. évezred nyitányaként
Rómában 2000. április 30-án, Húsvét 2. vasárnapján, régi nevén
Fehérvasárnap szentté avatta Boldog Fausztina Kowalska nővért és az egész egyházra
szólóan kihirdette az Isteni Irgalmasság ünnepét. Az emberiség talán soha nem
szorult annyira Isten irgalmára, vigasztalására, mint e században. A Szent pápa
26 évi péteri szolgálata alatt Isten irgalmának igazi tanúja volt. A modern
világ felé az Egyházat úgy mutatta be, mint az Istennel való kiengesztelődés
intézményét, s ezen keresztül az emberek, a nemzetek és vallások közötti szeretetet
és megbékélést szolgálta, akár csak szent elődje XXIII. János pápa. Gyakorolta
a kiengesztelődést az elszakadt keresztények, a zsidók és a muzulmánok felé is.
Megmutatta, hogy a bocsánatkérés és megbocsátás nem szégyen, s nem is a
gyengeség jele, hanem a szeretet azon megnyilvánulása, amelyre az igazságosság és
a béke épül. - Az evangélisták beszámolnak a feltámadt Jézus megjelenéseiről, ugyanakkor
az Egyház küldetését hangsúlyozzák. Az Egyház küldetése és ereje Jézus húsvéti misztériumából
ered, hogy hirdesse a megtérést és a bűnök bocsánatát az egész világon (Jn 20,
19-31). A feltámadt Jézus szándékosan érezteti, hogy ő ugyanaz, aki halála
előtt velük volt és most megdicsőülten is velük van. Azonosító jelként kezét és
lábát, valamint oldalán a szívsebet mutatja dicsőséges testén, sőt felszólítja,
hogy érintsék meg. Ezek már nem fájó sebek, csak a kínszenvedés emléke és
jutalma. Túl ezen a személyazonossági igazoláson, Jézus kinyilatkoztatja, hogy
testestül-lelkestül van jövőnk. Halálunk után nem csupán a lélek él tovább,
hanem testünkre is az örök dicsőség vár a feltámadáskor. Jézus megjelenései
nyomán az apostolok nagy része hitre jutott. A kételkedő Tamás is, miután Jézus
megmutatta neki kezén és oldalán a keresztre feszítés sebeit. A feltámadt Jézus
az utókorhoz is szól: „Boldogok, akik nem látnak, mégis
hisznek”. Az apostoli egyház tanúsága alapján éppúgy lehet hinni, mint a
megjelenések alapján. Jézus üdvösségünk zálogát, saját feltámadott testét, az
Eucharisztiát kezünkbe is adja. Kételyeinket, félelmeinket oszlatja el, ahányszor
magunkhoz vesszük őt a szentáldozásban, „a lélek betelik kegyelemmel és mi az
örök élet zálogát nyerjük”. A jeruzsálemi közösséget összetartotta az apostolok
tanítása és közössége, a szentmise és az imádság (ApCsel 2,42-47). Mi is megmaradhatunk
Jézus szeretetében, mert „a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy
irgalmasságával, Jézus Krisztusnak a halálból való föltámadása által, élő
reményre teremtett újjá bennünket, hogy a mennyben romolhatatlan, szeplőtelen
és el nem hervadó örökség várjon rátok” (1Pt 1,3-9). Éppen Isten irgalma és
ereje örömünk forrása. Ezért mondjuk: Jézusom, bízom Benned!
„Higgyétek:
Jézus a Messiás... és hogy a hit által életetek legyen benne.” Jn 20,31.
D-K. J.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése