A csalódások útján ma is útitársunk

A mi útitársunk. A híres festő, Rembrandt: Krisztus Emmauszban képén a közös vacsorát mutatja be, amelyen a tanítványok mellett a ház lakóit is láthatjuk. Az esti hangulatot, a családias légkört a fények melegével érzékelteti. Jézusra, mint központra, rögzülnek a tekintetek. Az emmauszi tanítványok története nagyon alkalmas, hogy az Egyház mindjobban átélje az Eucharisztia misztériumát. A napi gondok, nehézségek, súlyos csalódások útján ma is útitársunk a feltámadt Üdvözítő, hogy az Írások magyarázatával elvezessen Isten titkainak befogadásához. Amikor szentmisére jövünk, szentségi módon Jézussal találkozunk. Igéjét hallgatva, felajánlásunk és az átváltoztatás által részesülünk az élet kenyeréből. Jézus Krisztus ezzel teljesíti leginkább ígéretét: „Veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.” (Mt 28,20) A zarándok Egyház hitének központi eleme: velünk van Krisztus. A húsvéti események hitünk lényegét képezik. Szent Péter apostol első levelében kifejti, hogy az Atya örök terve az emberek megváltása volt. Ezért a Fiúisten az idők teljességében megjelent, mint szent és hibátlan áldozati bárány és vérével megtisztított bűneinktől. Műve befejeztével az Atya megdicsőítette őt, s tőle kapjuk a hit kegyelmét meg a reményt. Megváltottságunkat hit szerinti élettel kell igazolnunk (1Pt 1,17-21). Hogyan alakult ki az élő hit? Ezt szemlélhetjük a két emmauszi tanítvány történetében. Útközben a húsvéti eseményről beszélgetnek, amely őket eleven érintette. Amikor Jézus melléjük társult, akkor feltárta az Ószövetség igazi értelmét, hogy a Messiás engesztelő áldozatával bűnbocsánatot és örök életet szerez. Jézus igehirdetését követte a tanítványok válasza, felajánlása: asztalukhoz hívják. 

Az Úr elfogadja, és a kenyértörésben megismerteti önmagát. Annyira egyedülálló ez a mozdulat, a kenyér megtörése, hogy a két tanítványnak azonnal felnyílik a szeme, megnyílik az értelme, és rögtön mindent átértékelnek ami velük történt az úton, ugyanígy Jézus halálának eseményét is. Hitük a Jézussal történt találkozásban gyökerező meggyőződésen nyugszik. Még azon este visszatérnek Jeruzsálembe. 

Húsvéttól a paruziáig, az Egyház hitének legerősebb kinyilvánítása az Eucharisztia megünneplése, amikor hittel valljuk Jézus feltámadását, amíg el nem jön. (Lk 24,13-35) A kenyértörés krisztusi mozdulatát ismételjük meg minden szentmisében, mert Ő hív meg minket a vele való egyesülésre. A kenyértörés, az Eucharisztia az idők végéig az Egyház éltetője, szíve-lelke. Az Oltáriszentségben az égből alászállott élő kenyeret, az örök élet zálogát, Krisztust vesszük magunkhoz. A Szentlélek megvilágosító hatása alatt az apostolok megértették, hogy Jézus él és az Atyánál van, és földi működése közben is Atyjával volt. (ApCsel 2,14.,22-28) Szentségi módon pedig jelen van az Eucharisztiában.

           

 „Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje!” Jn 6,69.