Az elsőáldozás az Oltáriszentség első alkalommal történő vétele. A római egyházban a
gyermekkeresztség elterjedése vonta maga után az önálló ünneplését. (Ha
felnőttet kereszteltek, azt meg is bérmálták és áldoztatták.) A IV. lateráni
zsinat 1215-ben az elsőáldozás idejét az értelem használatához, a 7. életév
tájához kötötte, amikor megfelelő oktatás után a gyermek már különbséget tud
tenni az Oltáriszentség és a közönséges kenyér között, és képes a
gyónásra. A katolikus reform (17. század) idején a korhatárt felemelték, majd a 20. század
elején Szent X. Pius pápa a korhatárt újra az értelem használatához és
a gyónáshoz kötötte. Magyarföldön az
elemi iskolák 1. osztályos tanulóit elsőáldozásra lehetett vezetni. Ez általában tavasszal, Fehérvasárnap történt. A múlt század elején, egyes
vidékeken szokás szerint elsőáldozásra a fiúk fekete, a leányok fehér ruhát, s
néhol kisebb értéktárgyakat kaptak keresztszülőktől; tőlük kapták a fiúk a
mellcsokrot (mirtuszt) és a leányok a virágkoszorút s ebéden is náluk voltak. A
templom földíszítése az elsőáldozók és hozzátartozóik szokásos kötelessége.
Csíkban a szokáshoz híven székelyruhába öltöznek az elsőáldozók.
Napjainkban a gyermekek
elsőáldozáshoz bocsátása csak akkor megengedett, ha: 1. gondos
fölkészítésben részesültek; 2. kellő ismerettel rendelkeznek; 3.
képességük szerint felfogják Krisztus misztériumát, s az Úr testét hittel és
áhítattal tudják magukhoz venni; 4. előzőleg szentségi gyónáshoz
járultak (913.k. 1.§, 9l4.k.).
Halálveszélyben forgó gyermekek megáldoztathatók
akkor is, ha Krisztus testét a közönséges eledeltől meg tudják különböztetni és
tisztelettel tudják magukhoz venni (913.k. 2.§).
A Szent Kereszt Főplébániához tartozó gyerekek
I. csoportja május 4-én,
a II. csoportba járók május 18-án járulnak
elsőáldozáshoz a 10 órakor kezdődő szentmisén.
2013. október elejétől hetente
készültünk az elsőáldozásra. Megismertük Jézust és tanítását, s azt is hogyan
élhetünk Istennek tetsző életet.
Isten gyermekei vagyunk, szeretjük Jézust és
vele akarunk találkozni, ezért jövünk minden vasár- és ünnepnap szentmisére.
A szentmisén úgy veszünk részt, hogy imádkozunk, énekelünk, figyelünk
Jézus tanítására és áldozunk.
Mindenki áldozhat, aki szereti Jézust és
felkészült lelkileg és testileg.
Lelkileg úgy készülünk, hogy megvizsgáljuk lelkiismeretünket,
s ha szükséges szentgyónást végzünk, mert csak tiszta lélekkel szabad áldozni.
Testileg úgy készülünk, hogy ünneplőbe öltözünk és áldozás előtt egy órás
szentségi böjtöt tartunk. A szentáldozásban pedig az értünk meghalt és
feltámadt Jézus Krisztust vesszük magunkhoz az Oltáriszentségben.
Életünk nagy
eseménye az elsőáldozás és minden szentáldozás, mert Jézust vesszük magunkhoz,
aki örök életet ad nekünk. Az elsőáldozás napján megköszönjük Istennek,
szülőknek, testvéreknek, keresztszülőknek, nevelőknek és papjainknak azt a sok jót, amit
tőlük kaptunk, és megígérjük Jézusnak, hogy az ő szeretetében akarunk élni.
Jézus a ∞ + én az 1 = ∞
Krisztus és én abszolút többséget képviselünk.
Szeretném, ha szeretnének, s lennék valaki - írta Ady Endre.
Aki téged jobban szeret, mint én, azt jobban szeretheted, mint engem! - olvasható a tövisi pálos templom feszületének szalagiratán.
Előbb szeretett minket, meghalt és feltámadt értünk. Szentségi módon nekünk adja önmagát - tehát Ő minden ember boldogságának forrása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése