A plébániánk eresze alatt fészkel egy
légykapó madár. Négy fiókáját odaadóan táplálta. Ahogy nőttek a kicsik, egyre
hangosabbak lettek, kiültek a fészek szélére és szerre próbáltak szárnyalni.
Egyik reggel a fészekre pillantottam és üres volt, mert a kicsik kirepültek az
udvarra. Délelőtt még a közelben tartózkodtak, ide-oda még esetlenül szálltak,
délutánra már elrepültek. Ilyen az élet. Az iskolából is kicsengetnek, s azzal
lezárul a diákélet egy szakasza. Ehhez hasonló történt az apostolokkal
Áldozócsütörtökön, Jézus mennybemenetelével.
Jézus látható jelenlétének
szakasza lezárul e megdicsőüléssel, és megkezdődik az Egyház időszaka. Erre a
két angyal figyelmezteti az apostolokat, és ők az Olajfákról nevezett hegyről a
Cönákulumba térnek vissza. Jézus Krisztus megígérte Egyházának az ő
rejtett és szentségi jelenlétét, ugyanakkor lelkükre kötötte, hogy addig el ne
menjenek Jeruzsálemből amíg újjá nem születnek Szentlélekből, mert akkor
természetfeletti erőben részesülnek és új emberekké válnak. Tanúskodásukat
vezetni fogja a föld végső határáig és velük lesz a világ végéig. A hívő
Egyház, amely felülről kapja a természetfölötti ajándékot, imádsággal készül a Szentlélek eljövetelére (ApCsel 1, 12-14).
Az első pünkösdi novéna alatt Jézus
láthatóan nincs közöttük, de jelen van Szűz Mária és segíti őket, mint a
megtestesüléskor, a megváltáskor és most a megszenteléskor. Szűz Mária úgy van
jelen, mint Jézus anyja, és mint az Egyház anyja. Az Atya dicsőségét és az
emberek üdvösségét kérik, saját maguk számára segítségért könyörögnek, hogy
Krisztus hűséges tanúi lehessenek. Tíz nap múlva pedig meg is tapasztalták a
Szentlélek rendkívüli kiáradását. A Szentlélek jelenléte által ”élővé vált” az
Egyház, és úgy indult el, hogy Jézus művét folytatja, és küzdelmeit,
üldöztetését is úgy fogta fel, mint Jézus szenvedésében való részesedést. Ezért
jutalma is az lesz, hogy majd osztozik az Úr dicsőségében (1Pt 4, 13-16).
Az
állhatatossághoz az erőt a Szentlélek adja, akit az Atyától Krisztus küldött. A
Szentlélek kiteljesíti és megérteti
Krisztus tanítását, és a mindenkorra történt megváltását Ő viszi végbe az
egyházban és az egyes emberek lelkében. A látható Egyház természetfölötti
környezet is az egyes hívő számára. Ezt megvilágítja Jézus főpapi imája, melyben
összefoglalja működésének jelentőségét, továbbá imádkozik apostolaiért és
Egyházáért (Jn 17,1-11a). Életével megdicsőítette az Atyát, halálát is
belefoglalja, ebbe ,,az órába'', amikor maradék nélkül megteszi az Atya
akaratát. A szenvedés az Atya akarata folytán Jézus megdicsőülésének az órája
is.
A főpapi ima második része az apostolokért és értünk szól, mert a világ
ellenállást tanúsít, ezért mindég szükségünk van Jézus közbenjárására.
Kulcsoljuk imára kezünket és kérjük a Vigasztaló Szentlelket, segítsen Jézus
egyházában úgy élni, hogy tetteinkkel dicsőíthessük most és az örökkévalóságon
át a mennyei Atyát.
„Íme, én veletek vagyok mindennap, a világ
végéig!” Mt 28,20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése