Az önkéntes beteggondozókhoz szólt a pápa

Jézus megtanítja megélni a fájdalmat, elfogadva az élet valóságát bizalommal és reménnyel - Ferenc pápa beszéde az önkéntes beteggondozókhoz.

Szentatya szombaton a vatikáni VI. Pál teremben fogadta a betegeket segítő olasz önkéntes szervezet zarándoklatának résztvevőit, akik teljesen megtöltötték a hatalmas kihallgatási aulát. 350 tolószékes beteg is jelen volt az első sorokban.

A pápa beszédében emlékeztetett a szervezet alapítójának, Boldog Luigi Novarese atya születésének centenáriumára, aki Krisztus és az egyház szerelmese, a betegek lelkes apostola volt. A gyermekkorában megélt személyes szenvedése nagyon érzékennyé tette az emberi fájdalom iránt. Ezért hozta létre a Kereszt csendes munkásai és a Szenvedés önkénteseinek központját, amely szervezetek ma is végzik tevékenységüket.

A Szentatya utalt a Nyolc boldogság egyikére: „Boldogok a szomorkodók: majd megvigasztalják őket” (Mt 5,4). Jézus ezekkel a prófétai szavakkal utal arra a földi életben előforduló körülményre, amely mindenkit érint. Van, aki azért sír, mert nem egészséges; van, aki azért, mert egyedül van, vagy meg nem értés veszi körül…

Sok oka lehet a szenvedésnek. Jézus megtapasztalta a gyötrelmet és a megaláztatást. Összegyűjtötte az emberi szenvedéseket, testében felvállalta azokat és megélte egyenként mindegyiket. A gyötrelem minden fajtáját megismerte, az erkölcsi és fizikai szintűeket: az éhezést és a fáradságot, a meg nem értés keserűségét, elárulták és elhagyták, megostorozták, és keresztre feszítették.

Azzal, hogy Jézus azt mondja: „Boldogok, akik szomorkodnak”, nem akarja örömtelinek nevezni az élet egy kellemetlen és súlyos körülményét. A szenvedés nem érték önmagában, de olyan valóság, amelyet Jézus megtanít a helyes módon megélni. Helyes és helytelen módon is megélhetjük a fájdalmat és a szenvedést.

Nem helyes megélni a fájdalmat passzívan, elhagyva magunkat tehetetlenül és belenyugvással. A lázadás és az elutasítás sem helyes viselkedésmód. Jézus megtanítja megélni a fájdalmat, elfogadva az élet valóságát bizalommal és reménnyel, Isten és embertársunk szeretetét is belefoglalva a szenvedésbe és a szeretet mindent átalakít – nyomatékosította Ferenc pápa.

Boldog Luigi Novarese atya is ezt tanította a betegeknek és mozgáskorlátozottak, hogy szenvedésüket hasznosítsák egy apostoli tevékenységen keresztül, amelyet hittel és szeretettel hordoznak másokért. Mindig ezt mondta: „A betegek érezzék magukat saját apostolkodásuk főszereplőinek.” A beteg, mozgáskorlátozott ember, támogatássá és világossággá válhat más szenvedők számára átalakítva a környezetet, amiben él.

Ezzel a karizmával ajándék vagytok az egyház számára – hangsúlyozta a Szentatya. Szenvedésetek, ahogy Jézusé is, botrány a hit számára, de másrészt a hit bizonyítéka, jel, hogy Isten a szeretet, aki hűséges, titokzatos és vigasztaló. A feltámadt Krisztussal egyesülve „az üdvösség és az evangelizáció műve tevékeny és felelős alanyai” (Christifideles laici, 54) vagytok. Arra buzdította őket, hogy álljanak a plébániáik szenvedői mellett, mint a Feltámadás tanúságtevői. Így gazdagítjátok az egyházat és együttműködtök a lelkipásztorok küldetésével, imádkozva és felajánlva szenvedéseteket értük.

Végül Ferenc pápa azt kérte a két szervezet önkénteseitől és a betegektől, hogy keresztjüket és szenvedéseiket hittel és szeretettel éljék meg Krisztussal együtt. Majd áldása előtt mindenkit arra hívott, hogy imádkozzanak Szűz Máriához. Ő ismeri a szenvedést, és mindig segít a legnehezebb pillanatokban.

(sv) VR