Jézus
megtanítja megélni a fájdalmat, elfogadva az élet valóságát bizalommal
és reménnyel - Ferenc pápa beszéde az önkéntes beteggondozókhoz.
Szentatya szombaton a vatikáni VI. Pál teremben fogadta a betegeket
segítő olasz önkéntes szervezet zarándoklatának résztvevőit, akik
teljesen megtöltötték a hatalmas kihallgatási aulát. 350 tolószékes
beteg is jelen volt az első sorokban.
A pápa beszédében
emlékeztetett a szervezet alapítójának, Boldog Luigi Novarese atya
születésének centenáriumára, aki Krisztus és az egyház szerelmese, a
betegek lelkes apostola volt. A gyermekkorában megélt személyes
szenvedése nagyon érzékennyé tette az emberi fájdalom iránt. Ezért hozta
létre a Kereszt csendes munkásai és a Szenvedés önkénteseinek
központját, amely szervezetek ma is végzik tevékenységüket.
A
Szentatya utalt a Nyolc boldogság egyikére: „Boldogok a szomorkodók:
majd megvigasztalják őket” (Mt 5,4). Jézus ezekkel a prófétai szavakkal
utal arra a földi életben előforduló körülményre, amely mindenkit érint.
Van, aki azért sír, mert nem egészséges; van, aki azért, mert egyedül
van, vagy meg nem értés veszi körül…
Sok oka lehet a
szenvedésnek. Jézus megtapasztalta a gyötrelmet és a megaláztatást.
Összegyűjtötte az emberi szenvedéseket, testében felvállalta azokat és
megélte egyenként mindegyiket. A gyötrelem minden fajtáját megismerte,
az erkölcsi és fizikai szintűeket: az éhezést és a fáradságot, a meg nem
értés keserűségét, elárulták és elhagyták, megostorozták, és keresztre
feszítették.
Azzal, hogy Jézus azt mondja: „Boldogok, akik
szomorkodnak”, nem akarja örömtelinek nevezni az élet egy kellemetlen és
súlyos körülményét. A szenvedés nem érték önmagában, de olyan valóság,
amelyet Jézus megtanít a helyes módon megélni. Helyes és helytelen módon
is megélhetjük a fájdalmat és a szenvedést.
Nem helyes megélni a
fájdalmat passzívan, elhagyva magunkat tehetetlenül és belenyugvással. A
lázadás és az elutasítás sem helyes viselkedésmód. Jézus megtanítja
megélni a fájdalmat, elfogadva az élet valóságát bizalommal és
reménnyel, Isten és embertársunk szeretetét is belefoglalva a
szenvedésbe és a szeretet mindent átalakít – nyomatékosította Ferenc
pápa.
Boldog Luigi Novarese atya is ezt tanította a betegeknek
és mozgáskorlátozottak, hogy szenvedésüket hasznosítsák egy apostoli
tevékenységen keresztül, amelyet hittel és szeretettel hordoznak
másokért. Mindig ezt mondta: „A betegek érezzék magukat saját
apostolkodásuk főszereplőinek.” A beteg, mozgáskorlátozott ember,
támogatássá és világossággá válhat más szenvedők számára átalakítva a
környezetet, amiben él.
Ezzel a karizmával ajándék vagytok az
egyház számára – hangsúlyozta a Szentatya. Szenvedésetek, ahogy Jézusé
is, botrány a hit számára, de másrészt a hit bizonyítéka, jel, hogy
Isten a szeretet, aki hűséges, titokzatos és vigasztaló. A feltámadt
Krisztussal egyesülve „az üdvösség és az evangelizáció műve tevékeny és
felelős alanyai” (Christifideles laici, 54) vagytok. Arra buzdította
őket, hogy álljanak a plébániáik szenvedői mellett, mint a Feltámadás
tanúságtevői. Így gazdagítjátok az egyházat és együttműködtök a
lelkipásztorok küldetésével, imádkozva és felajánlva szenvedéseteket
értük.
Végül Ferenc pápa azt kérte a két szervezet önkénteseitől
és a betegektől, hogy keresztjüket és szenvedéseiket hittel és
szeretettel éljék meg Krisztussal együtt. Majd áldása előtt mindenkit
arra hívott, hogy imádkozzanak Szűz Máriához. Ő ismeri a szenvedést, és
mindig segít a legnehezebb pillanatokban.
(sv) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése