Május
10-én, szombaton délután a Szent Péter teret és a környező utcákat
színültig megtöltötték a találkozó résztvevői. Az eseményt az Olasz
Püspöki Konferencia (Cei) szervezte „We care” – „Mi gondoskodunk” –
címmel. Angelo Bagnasco bíboros, a Cei elnöke köszöntő beszédében
ismételten leszögezte: az iskola elsődleges erőforrását maguk a
személyek jelentik. Stefania Giannini oktatásügyi miniszter
emlékeztetett a nigériai elrabolt diáklányokra és arra a sok fiatal
lányra, akiktől megtagadják a tanulás lehetőségét.
A Szent Péter
téren tetőfokára hágott a lelkesedés, amikor nem sokkal délután 4 óra
után Ferenc pápa megjelent fehér dzsipjén és lassan körbejárta a teret
és a környező utcákat, amelyeket megtöltöttek a különféle iskolák
diákjai, színes sapkában, hatalmas feliratokkal, sokszínű
zsebkendőjükkel köszöntve a Szentatyát. Ferenc pápa átölelte a felé
nyújtott kicsinyeket, meghallgatta, megsimogatta őket, megáldotta a
szülőket, tanárokat, mindazokat, akik már a reggeli óráktól kezdve
vártak a nagy eseményre: “Olaszország iskolái Ferenc pápával”. A
bazilika előtti emelvényre egy táblát és egy iskolapadot helyeztek el,
rajta könyvekkel. A tér így valóban egy hatalmas tanteremhez
hasonlított, amelynek katedráján Péter utóda ült. Az iskola témájával
kapcsolatban elhangzott tanúságtételeket követően a pápa beszédet
mondott:
“Látszik, hogy ez a megmozdulás nem valami “ellen”,
hanem valamiért van. Nem panaszkodás, hanem egy ünnep. Az iskola ünnepe.
Tudjuk jól, hogy vannak problémák, de ti és mi most azért vagyunk itt,
mert szeretjük az iskolát”. A pápa nagy szeretettel idézte fel első
tanító nénije emlékét, amikor hat éves volt. A kapcsolat megmaradt egész
életen át.
Ferenc pápa felsorolta az iskola három alkotó elemét:
nyitottság a valóságra, a találkozás, valamint az igazra, jóra és szépre
való nevelés.
„Szeretem az iskolát, mert a valóságra való
nyitottság rokon értelmű szava. Nem mindig ilyen, és ez azt jelenti,
hogy változtatni kell egy kicsit az iskola beállítottságán. Nincs jogunk
ahhoz, hogy féljünk a valóságtól. Az iskola megtanítja, hogy megértsük a
valóságot. Iskolába járni annyit jelent, hogy megnyitjuk értelmünket és
szívünket a valóságnak, aspektusai gazdagságának, dimenzióinak. És
mindez csodálatos”.
A pápa utalt Lorenzo Milani atya alakjára,
felidézve nevelői irányelvét: „Az első években 360 fokos, teljes körű a
tanulás, majd lassanként elmélyítünk egy-egy tantárgyat, végül pedig
szakosodunk”. Ha valaki megtanult tanulni, akkor ez az elv mindig
megmarad számára, a személy mindig nyitott marad a valóságra.
A
tanárok az elsők, akiknek nyitottaknak kell maradniuk a valóságra,
nyitott értelemmel mindig tanulniuk kell. Ha egy oktató nem nyitott a
tanulásra, akkor nem jó tanár, és nem is érdekes; a gyerekek ezt
megértik, „megszimatolják”, és olyan tanárokhoz vonzódnak, akik
nyitottak a gondolkodásra, akik nem zárkóznak be, hanem mindig tovább és
tovább kutatnak és ezt a magatartásukat átadják a diákoknak is. Ez az
első oka annak, amiért szeretem az iskolát” - mondta a pápa.
Ezután
rámutatott, hogy az iskola a találkozás helye, amely mindig mozgásban
van, nem pedig olyan, mint egy parkolóhely. A család kiegészítője, ahol
találkozunk, ismeretekre teszünk szert, szeretünk: olyan emberekkel
találkozunk, akik mások, mint mi, életkor, kultúra, származás, képesség
szempontjából. Az iskola a társadalomnak az elsődleges rétege, amely
kiegészíti a családot. A családot és az iskolát soha nem szabad
szembeállítani egymással. Ki kell egészíteniük egymást, tehát fontos,
hogy együttműködjenek.
A pápa beszédében többször is megismételt
egy afrikai közmondást, amelyet a tér vele együtt visszhangzott: „Egy
gyermek neveléséhez egy egész falura szükség van”. Ezután Ferenc pápa az
iskolának arról az aspektusáról szólt, amely az igazra, a jóra, a
szépre való nevelésre vonatkozik.
Hangsúlyozta, hogy az oktatás
nem lehet semleges. Vagy pozitív, vagy negatív; vagy gazdagít, vagy
elszegényít, vagy növeli a személyiséget, vagy elnyomja, sőt meg is
ronthatja. Ezután az összes jelenlévővel megismételte: „Mindig jobb egy
tiszta vereség, mint egy piszkos diadal”. Az iskola küldetése, hogy
kifejlessze az igaz, a jó és a szép iránti érzéket, amelyek soha nem
választhatók el egymástól, mindig egymásba fonódnak. Ezek az
alkotóelemek teszik lehetővé növekedésünket és segítenek, hogy szeressük
az életet akkor is, amikor problémákkal küzdünk. A valódi oktatás
megszeretteti velünk az életet és megnyit bennünket az élet
teljességének. Az iskolában nem pusztán ismeretekre teszünk szert, hanem
szokásokat és értékeket is megtanulunk.
A pápa ezután
elmagyarázta, mint jelen az „értelem”, a „szív” és a „kéz” nyelvezete.
„Gondold meg, hogy mit érzel, és mit teszel; érezd pontosan, hogy mit
gondolsz, és mit teszel; tedd jól, amit gondolsz, és amit érzel. Ez a
három nyelv legyen egymással összhangban!”
Mielőtt a pápa imát
mondott volna minden oktatóért, ezekkel a szavakkal üdvözölte és
bátorította a jelenlévőket: „Ne hagyjuk, hogy ellopják tőlünk az iskola
iránti szeretetet!”
(vm) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése