Összetartozunk

Krisztus világa júniusi számának vezércikke

Összetartozunk

Június első hetében két emléknap, ünnep erősíti összetartozásunkat. Június 4-én megüljük a nagyon fiatal emléknapot, a Nemzeti Összetartozás Napját. Június 7-én pedig a több mint félévezredre visszanyúló csíksomlyói pünkösdi búcsún veszünk részt vagy annak leszünk részesei. 1920. június 4-én, a trianoni békediktátum napján 11 óra 5 perckor összeült a nemzetgyűlés. Rakovszky István házelnök rövid beszédet mondott. Az elszakított országrészek lakóinak ezt üzente: „Ezerévi együttlét után válnunk kell, de nem örökre.” És nyolc évtized után, 2010. május 31-én a Magyar Országgyűlés megszavazta a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtétel címet viselő törvényjavaslatot, ami június 4-én hatályba is lépett. Az Országgyűlés kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”. Ezt követte a folyamatos visszahonosítás és honosítás.

A magyarság lelki-szellemi összetartozását erősítette a 14. században Csíksomlyón letelepedett pálosrend, és a Szentatyától számukra adatott pünkösd szombati és vasárnapi búcsú kiváltság. Ennek történetét két könyvben is a közönség elé tártam (A csíksomlyói pünkösdi búcsú eredettörténete – Csíkszereda 2011. A pálos rend története Erdélyben, Partiumban, Bánságban és Kárpátalján – Csíkszereda 2012. Mindkét könyv kapható a pálos kolostorokban.). Egyik ismertetőből idézek: „A történelmi igazság keresésekor a munkát tárgyilagos szemlélet jellemzi, igazi érveket sorol elő és korábban nem ismert dokumentumokat tesz közkinccsé. Nagyszerűen helyre teszi a pünkösdi fogadalmi búcsú eredettörténetét a vehemens tagadók és a vehemens állítók, és az átlagmegoldást keresők között. Kiemeli a pálosok kezdeti szerepét, s azt a Tolvajos-tetői döntő eseményt, amiért a klérus és a nép számára legelfoglaltabb napra, pünkösd szombatra tették a „fogadalmi” búcsút. 1567. május 17-én, pünkösd szombatján valami történt, éspedig az a döntő esemény, amely új patinát vont az egykori pálos búcsúra. (...) A felekezeti harcok hála Istennek már a múlté. Ma együtt ünnepelünk a pünkösdszombati búcsún katolikusok és katolikus gyökerekkel rendelkező keresztények, kinyilvánítva, hogy a csíksomlyói búcsú közösen a miénk, a magyarságé felekezettől függetlenül.” A csíksomlyói búcsún valóban illik ránk a zsoltáros szava: „Nézzétek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek a testvérek!” (Zsolt 133,1)

Szent István népünket, országunkat a Szűzanyának ajánlotta. Azóta Nagyasszonyunk pártfogását számtalan helyen és módon megtapasztaltuk, ezért is jövünk hozzá gyermeki bizalommal és kérjük segítségét életünkre. Értünk közbenjár Szent Fiánál, amint a kánai menyegzőn tette, és szelíden arra int: „Tegyetek meg mindent, amit csak Jézus mond!” (Jn 2,5) Ezt tesszük a búcsús szentmisében, amikor magunkat Jézusnak adjuk, és Ő a szentáldozásban Szívére ölel.

A júniusi Jézus Szíve-ájtatosság imádkozása segít bennünket, hogy Jézus benső világába, lelkiségébe, szándékainak és érzelmeinek ismeretébe behatoljunk, és hozzá való viszonyunkat, ennek megfelelően szeretetteljesen elmélyítsük. Ő hozzá segít bennünket, hogy társadalmunk erkölcsileg megújuljon. Jézus Szíve, azt az emberi 'szívet' jelenti, amely az ember testi-lelki mivoltának bensejét, mint erkölcsi életének forrását, nevezetesen pedig mint a szeretet székhelyét jelöli. Szükségünk van rá, mert semmi sem rendezettebb, mint az, amit a Szeretet rendez el, és semmi sem szabadabb, mint amit a Szeretet köt össze. Egyházi énekünkkel kérjük: „Jézus Szíve, szűz Anyának/ Drága szép virága;/Az ő szíve alatt támadt/ Lelkünk boldogsága./ Jézus Szíve s Máriáé/ Hajoljatok össze,/ Szíveinket, ha szétválnak,/ Ti fűzzétek össze.”

A pünkösdi Lélek kiáradását kívánom mindnyájukra munkatársaim nevében is, a főszerkesztő,

                                                                                                     dr. Darvas-Kozma József