Az Apostolok Cselekedeteiben (18,9-18) olvasott szakaszból kiindulva Ferenc pápa megállapította: „Szent Pál nagyon bátor volt, mert erejét az Úrból merítette”. Homíliája középpontjában a keresztény öröm állt. Mindnyájunkkal megtörténik életünkben, hogy egy kicsit félünk – fejtette ki a pápa. Feltesszük a kérdést, hogy nem lenne-e jobb kissé leszállítani a színvonalat és kevésbé kereszténynek lenni, kompromisszumot keresve a világgal.
Pál tudta, hogy műve nem tetszett sem a zsidóknak, sem a pogányoknak, de nem állt le tevékenységével, ezért el kellett szenvednie a problémákat és az üldöztetéseket. Ez félelmeinkre és ijedelmeinkre irányítja a figyelmet. Jézus is félt a Getszemáni kertben, tele volt aggodalommal. Búcsúbeszédében kifejezetten megfogalmazza, hogy „ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog” (Jn 16,20-23a). Ez be is következik a Colosseum első vértanúi esetében.
Nekünk az igazságot kell mondanunk: a keresztény élet nem mindig ünnep. Nem mindig! Sokszor sírunk is. Amikor beteg vagy, amikor problémád van a gyermekeddel, a feleségeddel, a férjeddel; amikor látod, hogy nem elég a fizetésed a hónap végéig és van egy beteg gyermeked; amikor látod, hogy nem tudod a lakáskölcsönt kifizetni, és el kell hagyni otthonodat… Nekünk is nagyon sok problémánk van. De Jézus ezt mondja: „Ne félj!” Igen, szomorúak lesztek, sírtok és az emberek örülnek, mert az emberek ellenetek vannak.
Van egy másik fajta szomorúság is – folytatta homíliáját Ferenc pápa. Az a szomorúság, amely mindnyájunkat érint, ha nem jó úton haladunk. Amikor például – egyszerű szavakkal kifejezve – örömet, vidámságot akarunk vásárolni, a világ, a bűn örömét, végül üresség, szomorúság marad bennünk. Ez a rossz vidámság szomorúsága.
A keresztény öröm viszont olyan öröm, amely reménnyel van tele.
A megpróbáltatás pillanatában nem érezzük. Olyan öröm ez, amelyet megtisztítanak a megpróbáltatások, a mindennapok próbatételei. „Szomorúságotok örömre fordul”. Nehéz azonban azt mondani egy sokat szenvedő betegnek, hogy „Bátorság, holnap örülni fogsz”. Nem lehet ezt mondani. Éreztetnünk kell, mint ahogy Jézus éreztette velünk. Mi is, amikor sötét pillanatokat élünk át, nem látunk semmi kiutat. „Tudom, Uram, hogy ez a szomorúság örömre fordul. Nem tudom, hogyan, de tudom”. Ez az Úrba vetett hit aktusa – hangsúlyozta Ferenc pápa.
Hogy megértsük az örömre forduló szomorúságot, Jézus a szülő nő példáját hozza fel: A nő ugyanis sokat szenved a szüléskor, de amikor vele van gyermeke, elfelejti szenvedését. Ami megmarad tehát, az Jézus öröme, a megtisztult öröm. Ez az az öröm, amely maradandó. Olyan öröm, amely az élet egyes pillanataiban el van rejtve, amelyet nem érzünk a rossz pillanatokban, de amely később felbukkan: reményteli öröm. Ez tehát ma az egyház üzenete: ne féljetek!
Legyünk bátrak a szenvedésben és gondoljunk arra, hogy utána jön az Úr, jön az öröm, a sötétség után felkel a nap. Az Úr adja meg mindnyájunknak ezt az örömteli reményt! A béke a jele annak, hogy reményteli öröm van bennünk. Hány beteg van, akik az életük végén járnak, fájdalmakkal és lelkükben béke lakozik…Ez az öröm magva, ez a reményteli öröm, a béke.
Békesség van a szívedben, a sötétség, a nehézség, az üldöztetés pillanatában, amikor mindenki örül, hogy neked rosszul megy a sorsod? Béke van benned? Ha béke van a szívedben, akkor benned van annak az örömnek a magva, amely majd később jön. Az Úr adja meg nekünk a képességet, hogy megértsük mindezeket! – fohászkodott homíliája végén Ferenc pápa.
(vm) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése