Aki meg tud tartani

Gian Francesco Gamurrini olasz tudós 1884-ben az Arezzói szerzetesi könyvtárban egy latinul írt kéziratot fedezett fel, a Codex Aretinus-t, másnéven Egeria útinaplója. Egeria galliai származású apátnő, kimeríthetetlen érdeklődéssel, fáradhatatlan lelkesedéssel és buzgósággal járta végig 381 és 384 között mindazokat a helyeket, amelyek az Ó- és az Újszövetség szent eseményeinek voltak tanúi. Zarándoklatát egyedül a vallásos cél, a szent helyek látása iránti vágyódás vezette. Útinaplójában említés tesz a mai evangéliumi szakaszunk eseményének helyéről, Tabhgáról: „Nem messze Kafarnaumtól találhatók azok a kőlépcsők, amelyeken az Úr állt. Itt a tenger fölött egy füves rét sok zölddel és sok pálmával, amelyek mellett hét forrás ontja bőséges vizét. Az Úr ezen a mezőn törte meg az öt kenyeret és adta át a halat a népnek. A kő, amelyre az Úr a kenyeret helyezte, oltárrá lett alakítva...” Ezt a helyet a zarándokok ma is felkeresik. 

Keresztelő János lefejezésekor Jézus ide vonult vissza, hogy Heródes Antipász figyelmét elterelje magáról. A tömeg azonban utána ment. Megszánta őket, tanította Isten országáról, betegeiket meggyógyította. Majd figyelmes tanítványait felszólította: Ti adjatok nekik enni. De ezt felelték: Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk. Erre így szólt: Hozzátok ide. Ekkor hálát adott, megtörte és tanítványainak adta, azok meg a tömegnek. Ekkor következik be a csoda: törik a kenyeret és nem fogyott el. Mindenki evett és jóllakott. Az ötezer férfin kívül asszonyok és gyerekek is voltak. Végül tizenkét kosár maradékot szedtek össze. (Mt 14, 13-21) 

Jézus azt akarja, hogy Egyháza szeretetközösség legyen. Kegyelmi adományainak osztogatásába is bekapcsolja papjait, sőt mindenkit, aki hisz benne, persze, más-más módon. Nekünk is vállalkoznunk kell készséges szívvel erre a feladatra. Az Úr által ingyen, érdemeinket megelőzően felkínált ajándékokat igyekeznünk kell minél több emberhez eljuttatni. Hiszen mindnyájan éhezik ezt, csak nem tudják, mi hiányzik nekik. Nagy fáradsággal sok mindent beszereznek, ami igazában elveri az éhséget, de erőt nem ad, az életet nem tartja fenn. A sok minden olyan, mint egy dúsan terített asztal, mint az ószövetség számtalan törvénye, de a lélek igényeit csak az élő Isten tudja kielégíteni (Iz 55,1-3). Ezért elegendő Jézus szeretete, amely egyetlen szó, amely betölti a lelket, megbékíti a szívet, de jól lakhatnak azok is, akik nem voltak jelen azon a napon. A jézusi kenyér nem fogy el soha. Osszátok el ezrek között, és mégis mindig van belőle. Ő a szeretet szentsége az Eucharisztiában, és mindörökre meg tud tartani magának (Róm 8, 35. 37-39). Ő kapcsol bennünket magához, az Atyához és egymáshoz, hogy életünk legyen, és bőségben legyen.

           

„Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől?” Róm 8,35