Mindannyiunk feladata, hogy életünk teljes gazdagságát felderítsük. Ha élénken figyelünk Jézus tanítására, és bensőnkben elgondolkodunk igéi fölött, akkor mi is átalakulunk. Amint a magvető gazda és a szolgák figyelemmel kísérik az elvetett mag fejlődését, érését az aratásig, úgy nekünk is tisztán kell látnunk az Isten országának, az Egyháznak a kibontakozását, fejlődését, érését a nagy aratásig, a világ végéig.
A mai szentírási részek Isten nagyvonalúságáról szólnak, aki
teljes szabadságot és lehetőséget biztosít teremtményeinek. Fontos, hogy erről
a vigasztaló isteni tulajdonságról, az irgalomról elgondolkozzunk, mert a küzdő
Egyház még nem a szenetek közössége, hanem a szentségre törekvőké. A törekvés pedig
Isten egyre jobb megismerésére irányul.
A Bölcsesség könyve kiemeli, hogy a
végtelen hatalmú Isten, aki erejét boldogításunkra használja, időt
ad mindenkinek a bűnök megbánására (Bölcs 12, 13. 16-19). Ugyanakkor arra
ösztönöz, hogy utánozzuk isteni magatartását: legyünk irgalmasok
embertársainkhoz.
Jézus, a megtestesült Bölcsesség beszél
hozzánk, aki Isten gondolkodás- és cselekvésmódját, valamint az
igazságosságát és irgalmát konkrét formában szemlélteti. Isten
országának Ő a magvetője, Ő a vetőmagja, és Ő a kovásza. – Tudjuk,
hogy a gonoszságot a sátán veti, s az életben is egymás mellet van a jó és a
rossz. A kérdés nem az, hogy miért vannak gonoszok a földön, hanem az, hogy
miért vannak ott gonoszak, ahová jókat vetett az Emberfia.
Sem az Egyházból,
sem az emberekből, sem önmagunkból nem tudjuk teljesen kiirtani a konkolyt.
Jézus be akarja láttatni velünk, hogy a rosszal a világ végéig számolnunk kell.
Magvetése, az Egyház a kibontakozás állapotában van, jó és rossz tagokat foglal
magában. Isten mindezt eltűri, sőt megengedi, hogy a jókat erényessé tegye, és
a többiek időt nyerjenek a megtérésre. Nem azt mondja, hogy ítéljük el
önmagunkat, ítéljük el a bűnösöket, hanem szeressük embertársunkat úgy,
mint saját magunkat. A végső megoldást majd az utolsó ítélet hozza meg.
Az Úr
ítélete pedig éberségre int, hogy ne mulasszuk el a kegyelem idejét. Isten
országa a szerény kezdetből, a megtért emberekből fejlődik egyre terebélyesebbé,
mint a mustármag, mert a mag maga Krisztus. Az Egyház minden korral újra
születik, hogy vele együtt növekedjék és áthassa a világot, mint a kovász a
tésztát. A szívünkben lakó Lélek által leszünk jó búza, jó mag és az emberiség
sorsát befolyásoló húsvéti kovász (Róm
8, 26-27). A Szentlélek segít, hogy
úgy szóljunk Istenhez, mint gyermek az atyjához. Ha eltölt a Lélek, akkor
szavak nélkül is az odaadás, a hála, a szeretet lelkülete alakul ki bennünk, és
szívünk az Atya felé fordul. Ő pedig a Szentlélekkel egyesült szívünk imáját meghallgatja.
„Akinek füle van, hallja meg!” Mt
13,30.Remélem, hogy a címben szereplő kérdésre már megtaláltad a választ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése