Három üzenet augusztus 10-16.

1. Hogy te nem félsz ilyenkor? - A/19. vasárnapi gondolat

Sokak számára ismerős az a kedves történet, amikor egy tengerész a hosszú útra magával vitte tíz éves fiát. Az egyik napon a viharos szél játékszerként dobálta a hajót, s az utasok mind halálra rémültek. A társaságnak feltűnt a tíz éves fiú, aki kifejezetten élvezte a tengeri vihart. Az egyik utas meg is kérdezte a gyereket: - Mondd, hogy lehet az, hogy te nem félsz ilyenkor? - A kisfiú meggyőzően válaszolt: - Miért félnék? Apám a kapitány, az ő kezében van a kormány. – Világunk legnagyobb hibája, hogy az élet viharai között sokan nem mernek bízni Istenben, hanem elkezdenek kapkodni a maguk feje és ösztöne szerint. Csak néhány példa: A leány, ha megijed, hogy férj nélkül marad, hajlandó minden erkölcstelenségre, még arra is, hogy több gyermekes családapát elcsábítson. Nem egy vallásosnak indult élet végződött itt. – Az élet túlbiztosítása érdekében hányan lopnak, csalnak, sikkasztanak. – Kellemetlen helyzetekben milyen gyakori, hogy hazugsággal vágjuk ki magukat. – A házasélet viharaiból sokan válással akarnak kimenekülni. – Ha valaki örömtelennek gondolja életét, elkezd féktelenkedni. Bosszút áll, áskálódik, mert nem mer bízni Isten igazságszolgáltatásában. Rágalmakat szór másokra, mert fél, hogy különben mások „intézik el” őt. A sort sokáig lehet folytatni. Most gondoljuk végig a magunk életét, és figyeljük meg a mai evangéliumot és vegyük észbe, hogy mennyire hasonlítunk a süllyedő Péter apostolhoz kishitűségünkben és kapkodásunkban. (Mt 14, 22-33) A kenyérszaporítás után Jézus elbocsátja a tömeget, a tanítványokat is csónakkal átküldi a tó túlsó partjára. Egészen együtt akar lenni az Atyával, imádkozik. Majd hajnalban a tó vizén járva a bárka után indul, amely ellenszéllel küzd. Az apostolok először megrémülnek, de Jézus megnyugtatja: „Bátorság, én vagyok, ne féljetek!” Péter odakiáltja: „Uram, ha valóban te vagy, parancsold, hogy hozzád menjek a vízen! – Jöjj!” S ebben a pillanatban a csoda megtörténik. Péter megbizonyosodik, hisz, belép a Krisztusban ható hit erőmezejébe, és együtt műveli Krisztussal, amit tesz: jár a vízen. Ameddig Péter tekintetét az Úr tekintetében tartja, ameddig hite az Úr akaratával egyezik, hordozza a víz. De a szél erejére, a víz hullámzására Péter bizalmának ereje engedni kezd, az emberi tudat lép előtérbe. Erre eltűnik az erőtér, Péter süllyedni kezd. A világot legyőző hitből gyámoltalan kiáltás lesz: „Uram, ments meg!” Jézus pedig ezt feleli: kicsinyhitű miért engedted a kétséget magadhoz? Jézus bemutatja, hogy Ő a teremtményi lét korlátai felett van, s hogy a hit által emelkedhetünk fel ebbe az isteni régióba. A tanítványok leborultak és imádattal mondták: Te valóban Isten Fia vagy! Az Istennel való találkozás pillanatát élték át a tanítványok, úgy mint egykor Illés az enyhe szellőben felismerte a végtelenül nagy Istent (1Kir 19,9a, 11-13a). Isten szeretetét és hatalmát Jézus szelídségében és kiszolgáltatottságában tárta fel. Pál apostol a hit továbbadásával küszködik, hogy népe nem részesedik a hit teljességében (Róm 9,1-5). De benne van a Krisztus szemébe tekintés, az isteni erőmezőbe állás valósága is. Így részesedik Krisztus hatalmában, és keresztjében.

 „Jézusom, bízom Benned!”

**

2. Napbaöltözött Asszony - augusztus 15.

Szűz Mária mennybevételének hittitka azt az igazságot foglalja magában, hogy Jézus anyja, a Boldogságos Szűz Mária, halála után testestével-lelkével a mennyei dicsőségbe felvétetett. E hittételt a kinyilatkoztatás nyomán az Egyház mindenkor vallotta. Az efezusi zsinat (431) Máriát „theotokosz”-nak, istenszülőnek nevezte. Jeruzsálemben már az 5. században megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, a szentséges Szűz elszenderülése névvel illették. A 6. században egész Keleten elterjedt az ünnep. Rómában a 7. században, s itt a 8. századtól Assumptio beatae Mariae, a Boldogságos Szűz menybevételének nevezték. Magyarföldön a Mária-tiszteletnek új lendületet Szent István király országfelajánlása adott. Ám érdemes röviden átgondolni azt, ami a Mária-tisztelet gyors elterjedésének és felvirágzásának hátterében állt. Szent Gellért püspök kisebbik és nagyobbik legendája is arról ír, hogy - tanítása nyomán a magyar nemzet Krisztus anyjának nevét ki nem ejti, hanem csak Úrnőnek mondja, hisz Pannóniát is Szűz Mária családjának nevezte Szent István király -, aki lobogóira Mária képét festette. A szent király országos törvénynapját minden évben augusztus 15-én, Mária elszenderülésének és mennybevételének ünnepén tartotta Székesfehérváron. A nagyobbik Gellért-legenda szerint István épp egy Nagyboldogasszony-napi prédikációja miatt szerette meg Gellértet, aki a Napbaöltözött Asszonyról beszélt (Jel 11, 19a; 12,1. 3a-6. 10ab), aki Fia által legyőzte a sátánt. A győzelemnek, hogy igazán örvendhessünk, nekünk is naponta küzdenünk kell Nagyasszonyunk példája nyomán, éspedig alázatosan ismerjük el kicsinységünket és teljes készséggel adjuk magunkat Isten szolgálatára. Megingathatatlan hittel higgyünk Isten irgalmas, mindenható szeretetében, mert az eljövendő életben Isten, a Szűzanya és a szentek koszorúja vár reánk.

D-K. J.

**

3. Hirdetés: 2014. augusztus 10.

1. Augusztus 13-án Boldog XI. Ince pápa emléknapja van. Népünk Magyarország megmentője címmel tüntette ki és Budán a Margit-híd közelében szobrot emelt tiszteletére.

2. Szerdán befejező jegyes-kurzus d.u. 6 órakor az altemplomban.

3. Péntek, augusztus 15. Nagyboldogasszony, Szűz Mária mennybevétele. Parancsolt ünnep. Szentmisét végzünk: reggel ½ 7-kor, 7 órakor, de. 11 órakor és este 7 órakor.

4. A keresztelői felkészítőt d. u. 6 órakor tartjuk a hittanteremben.

5. Katolikus sajtó kapható a kegytárgyasnál.

 
Ajánló: Nyergestetői megemlékezés: Egy új Székely Kongresszus kell!