1. Hogy te
nem félsz ilyenkor? - A/19. vasárnapi gondolat
Sokak számára
ismerős az a kedves történet, amikor egy tengerész a hosszú útra magával vitte
tíz éves fiát. Az egyik napon a viharos szél játékszerként dobálta a hajót, s
az utasok mind halálra rémültek. A társaságnak feltűnt a tíz éves fiú, aki
kifejezetten élvezte a tengeri vihart. Az egyik utas meg is kérdezte a
gyereket: - Mondd, hogy lehet az, hogy te nem félsz ilyenkor? - A kisfiú
meggyőzően válaszolt: - Miért félnék? Apám a kapitány, az ő kezében van a
kormány. – Világunk legnagyobb hibája, hogy az élet viharai között sokan nem
mernek bízni Istenben, hanem elkezdenek kapkodni a maguk feje és ösztöne
szerint. Csak néhány példa: A leány, ha megijed, hogy férj nélkül marad,
hajlandó minden erkölcstelenségre, még arra is, hogy több gyermekes családapát
elcsábítson. Nem egy vallásosnak indult élet végződött itt. – Az élet
túlbiztosítása érdekében hányan lopnak, csalnak, sikkasztanak. – Kellemetlen
helyzetekben milyen gyakori, hogy hazugsággal vágjuk ki magukat. – A házasélet
viharaiból sokan válással akarnak kimenekülni. – Ha valaki örömtelennek
gondolja életét, elkezd féktelenkedni. Bosszút áll, áskálódik, mert nem mer
bízni Isten igazságszolgáltatásában. Rágalmakat szór másokra, mert fél, hogy
különben mások „intézik el” őt. A sort sokáig lehet folytatni. Most gondoljuk
végig a magunk életét, és figyeljük meg a mai evangéliumot és vegyük észbe,
hogy mennyire hasonlítunk a süllyedő Péter apostolhoz kishitűségünkben és
kapkodásunkban. (Mt 14, 22-33) A kenyérszaporítás után Jézus elbocsátja a
tömeget, a tanítványokat is csónakkal átküldi a tó túlsó partjára. Egészen
együtt akar lenni az Atyával, imádkozik. Majd hajnalban a tó vizén járva a
bárka után indul, amely ellenszéllel küzd. Az apostolok először megrémülnek, de
Jézus megnyugtatja: „Bátorság, én vagyok, ne féljetek!” Péter odakiáltja:
„Uram, ha valóban te vagy, parancsold, hogy hozzád menjek a vízen! – Jöjj!” S
ebben a pillanatban a csoda megtörténik. Péter megbizonyosodik, hisz, belép a
Krisztusban ható hit erőmezejébe, és együtt műveli Krisztussal, amit tesz: jár
a vízen. Ameddig Péter tekintetét az Úr tekintetében tartja, ameddig hite az Úr
akaratával egyezik, hordozza a víz. De a szél erejére, a víz hullámzására Péter
bizalmának ereje engedni kezd, az emberi tudat lép előtérbe. Erre eltűnik az
erőtér, Péter süllyedni kezd. A világot legyőző hitből gyámoltalan kiáltás
lesz: „Uram, ments meg!” Jézus pedig ezt feleli: kicsinyhitű miért engedted a
kétséget magadhoz? Jézus bemutatja, hogy Ő a teremtményi lét korlátai felett
van, s hogy a hit által emelkedhetünk fel ebbe az isteni régióba. A tanítványok
leborultak és imádattal mondták: Te valóban Isten Fia vagy! Az Istennel való
találkozás pillanatát élték át a tanítványok, úgy mint egykor Illés az enyhe
szellőben felismerte a végtelenül nagy Istent (1Kir 19,9a, 11-13a). Isten
szeretetét és hatalmát Jézus szelídségében és kiszolgáltatottságában tárta fel.
Pál apostol a hit továbbadásával küszködik, hogy népe nem részesedik a hit
teljességében (Róm 9,1-5). De benne van a Krisztus szemébe tekintés, az isteni
erőmezőbe állás valósága is. Így részesedik Krisztus hatalmában, és
keresztjében.
„Jézusom, bízom Benned!”
**
2. Napbaöltözött Asszony - augusztus 15.
Szűz Mária
mennybevételének hittitka azt az igazságot foglalja magában, hogy Jézus anyja,
a Boldogságos Szűz Mária, halála után testestével-lelkével a mennyei dicsőségbe
felvétetett. E hittételt a kinyilatkoztatás nyomán az Egyház mindenkor
vallotta. Az efezusi zsinat (431) Máriát „theotokosz”-nak,
istenszülőnek nevezte. Jeruzsálemben már az 5. században megemlékeztek a
Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, a
szentséges Szűz elszenderülése névvel illették. A 6. században egész Keleten
elterjedt az ünnep. Rómában a 7. században, s itt a 8. századtól Assumptio
beatae Mariae, a Boldogságos Szűz menybevételének nevezték. Magyarföldön a Mária-tiszteletnek
új lendületet Szent István király országfelajánlása adott. Ám érdemes röviden
átgondolni azt, ami a Mária-tisztelet gyors elterjedésének és felvirágzásának
hátterében állt. Szent Gellért püspök kisebbik és
nagyobbik legendája is arról ír, hogy - tanítása nyomán a magyar nemzet
Krisztus anyjának nevét ki nem ejti, hanem csak Úrnőnek mondja, hisz Pannóniát
is Szűz Mária családjának nevezte Szent István király -, aki lobogóira Mária
képét festette. A szent király országos törvénynapját minden évben augusztus
15-én, Mária elszenderülésének és mennybevételének ünnepén tartotta Székesfehérváron.
A nagyobbik Gellért-legenda szerint István épp egy Nagyboldogasszony-napi
prédikációja miatt szerette meg Gellértet, aki a Napbaöltözött Asszonyról
beszélt (Jel 11, 19a; 12,1. 3a-6. 10ab), aki Fia által
legyőzte a sátánt. A győzelemnek, hogy igazán örvendhessünk, nekünk is naponta
küzdenünk kell Nagyasszonyunk példája nyomán, éspedig alázatosan
ismerjük el kicsinységünket és teljes készséggel adjuk magunkat Isten
szolgálatára. Megingathatatlan hittel higgyünk Isten irgalmas, mindenható
szeretetében, mert az eljövendő életben Isten, a Szűzanya és a szentek
koszorúja vár reánk.
D-K. J.
**
3. Hirdetés: 2014. augusztus 10.
1.
Augusztus 13-án Boldog XI. Ince pápa emléknapja van. Népünk Magyarország
megmentője címmel tüntette ki és Budán a Margit-híd közelében szobrot emelt
tiszteletére.
2. Szerdán
befejező jegyes-kurzus d.u. 6 órakor az altemplomban.
3. Péntek,
augusztus 15. Nagyboldogasszony, Szűz Mária mennybevétele. Parancsolt ünnep.
Szentmisét végzünk: reggel ½
7-kor, 7 órakor, de. 11 órakor és este 7 órakor.
4. A keresztelői
felkészítőt d. u. 6 órakor tartjuk a hittanteremben.
5.
Katolikus sajtó kapható a kegytárgyasnál.
Ajánló: Nyergestetői megemlékezés: Egy új Székely Kongresszus kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése