Mit adhatunk ágyúért...

Mit adhatunk ágyúért, s a lelkünkért?

Augusztus 22-én a Hivatalos Közlönyben megjelent a 19.-i kormányhatározat, amely garantálja, hogy Gábor Áron egyetlen fennmaradt ágyúja végérvényesen a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban marad. A csíksomlyói gimnáziumban tanult egykori diák, Gábor Áron által öntött, 156 cm hosszú, 90 milliméteres kaliberű, mintegy 370 kilogramm súlyú, gyűrűkkel díszített ágyúcsővel rendelkező ereklyét a 20. század elején csatornaásás közben találták meg. A Székely Nemzeti múzeumból a szocialista időszakban az ágyút a fővárosi Román Nemzeti Történeti Múzeumba szállították. Raktárhelyiségben tartották, de soha nem állították ki. Legelőször 2010-ben szállították vissza Háromszékre. Ekkor Kovászna Megye Tanácsa elindította a jogi és adminisztrációs procedúrát, cserét ajánlva fel Bukarestnek. Többszöri tárgyalás után a két múzeum megegyezett. Ennek értelmében a Székely Nemzeti Múzeum a szemerjai aranyleletből származó 61 római arany­dénárt, 12 darab, az erősdi kultúrához tartozó tárgyat és az ágyúcső másolatát ajánlotta fel Gábor Áron eredeti ágyújáért cserébe. A tranzakció hivatalosan létre jött, így a székely ereklye végleg a háromszéki önkormányzat tulajdonába került. Ez nem is csere valójában, hanem egy lopásnak a következményei, ami a székely nép részéről áldozatokkal járt. 

Ez az eset is nagyon jól szemlélteti, hogy a bűn és következményei miatt Isten akaratának a teljesítése küzdelemmel, lemondással, fájdalommal és önmagunk  legyőzésével jár együtt. Jeremiás bánkódik és gyötrődik, mert Isten szava miatt állandóan gúnyolják és üldözik. A próbatételek súlya alatt, összetörten menekülni szeretne, de szívében érzi a belső tűzet, Isten szeretetét, ami gyengesége ellenére küldetése folytatására készteti. Felismeri, hogyan működik Isten ereje a kudarcot élő emberben. (Jer 20,7-9) Ez még világosabb Jézus kijelentéséből, hogy „neki sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból.” (Mt 16,21-27) A vallomástevő Péter emberi logika szerint nem tudja elfogadni. Szerinte minél nagyobb valaki, annál több győzelmet kell aratnia. Jézus pedig kijelenti, hogy szenvedni fog, mégpedig az Atya megengedő akaratából, s így váltja meg a világot a bűntől. 

A bűn a legnagyobb rossz a világon. A bűnbeesés óta a kereszt az üdvösség egyetlen útja mindannyiunk számára. A kereszt pedig fájdalom, megsemmisülés, kudarc, halál. Ezért hirdette Szent Pál: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul… Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át (Róm 12,1-2), hogy felismerjétek, a legnagyobb érték a lélek. Feladatunk a lelkünket megmenteni. „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe saját lelkéért?” 

A lelkünk nem eladó!

“Az Emberfia… megfizet mindenkinek tettei szerint!” Mt 16,27