Mit
adhatunk ágyúért, s a lelkünkért?
Augusztus 22-én a Hivatalos Közlönyben
megjelent a 19.-i kormányhatározat, amely garantálja, hogy Gábor Áron egyetlen
fennmaradt ágyúja végérvényesen a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban
marad. A csíksomlyói gimnáziumban tanult egykori diák, Gábor Áron által öntött,
156 cm hosszú, 90 milliméteres kaliberű, mintegy 370 kilogramm súlyú, gyűrűkkel
díszített ágyúcsővel rendelkező ereklyét a 20. század elején csatornaásás
közben találták meg. A Székely Nemzeti múzeumból a szocialista időszakban az
ágyút a fővárosi Román Nemzeti Történeti Múzeumba szállították.
Raktárhelyiségben tartották, de soha nem állították ki. Legelőször 2010-ben
szállították vissza Háromszékre. Ekkor Kovászna Megye Tanácsa elindította a
jogi és adminisztrációs procedúrát, cserét ajánlva fel Bukarestnek. Többszöri
tárgyalás után a két múzeum megegyezett. Ennek értelmében a Székely Nemzeti
Múzeum a szemerjai aranyleletből származó 61 római aranydénárt, 12 darab, az
erősdi kultúrához tartozó tárgyat és az ágyúcső másolatát ajánlotta fel Gábor
Áron eredeti ágyújáért cserébe. A tranzakció hivatalosan létre jött, így a
székely ereklye végleg a háromszéki önkormányzat tulajdonába került. Ez nem is
csere valójában, hanem egy lopásnak a következményei, ami a székely nép
részéről áldozatokkal járt.
Ez az eset is nagyon jól szemlélteti, hogy a bűn és
következményei miatt Isten akaratának a teljesítése küzdelemmel, lemondással,
fájdalommal és önmagunk legyőzésével jár
együtt. Jeremiás bánkódik és gyötrődik, mert Isten szava miatt állandóan
gúnyolják és üldözik. A próbatételek súlya alatt, összetörten menekülni szeretne,
de szívében érzi a belső tűzet, Isten szeretetét, ami gyengesége ellenére
küldetése folytatására készteti. Felismeri, hogyan működik Isten ereje a
kudarcot élő emberben. (Jer 20,7-9) Ez még világosabb Jézus kijelentéséből,
hogy „neki sokat kell
szenvednie a vénektől, főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de a harmadik
napon feltámad a halálból.” (Mt 16,21-27) A vallomástevő Péter emberi logika
szerint nem tudja elfogadni. Szerinte minél nagyobb valaki, annál több
győzelmet kell aratnia. Jézus pedig kijelenti, hogy szenvedni fog, mégpedig az
Atya megengedő akaratából, s így váltja meg a világot a bűntől.
A bűn a
legnagyobb rossz a világon. A bűnbeesés óta a kereszt az üdvösség egyetlen útja
mindannyiunk számára. A kereszt pedig fájdalom, megsemmisülés, kudarc, halál.
Ezért hirdette Szent Pál: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző
áldozatul… Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva
alakuljatok át (Róm 12,1-2), hogy felismerjétek, a legnagyobb érték a lélek.
Feladatunk a lelkünket megmenteni. „Mert
mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt
szenved? Mit is adhatna az ember cserébe saját lelkéért?”
A lelkünk nem eladó!
“Az Emberfia… megfizet
mindenkinek tettei szerint!” Mt 16,27
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése