„Ne legyetek értetlenek, hanem értsétek meg
az Úr akaratát!” (Ef 7,17) Veszedelmes dolog, ha az ember okosnak tudja
magát, mert beképzeltséget szülhet. Ezen a ponton aztán könnyen csúszik át oktalanságba.
Azt hiszi magáról az ilyen ember, hogy nyugodtan hagyatkozhat kizárólag a maga
eszére. Lelkiismereti döntéseiben is csak önmagára támaszkodik. így biztosan
esik tévedésbe, tehát oktalanná válik.
Lelkiismereti
döntéseimet magamnak kell meghoznom. De nem csupán a magam meglátására
hagyatkozva. Azt kell kutatnom és megértenem, mi Isten gondolata és kívánsága.
Nem szabad azt hinnem, hogy ezt csupán saját eszemmel megállapíthatom. Isten
akarata sokkal inkább megnyilvánul az egyház tanításában, irányításában, mint
a magam-kialakított meggyőződésben. Sőt, ezen túlmenően az okos ember figyel
mások élettapasztalatára. És, mivel saját ügyéről van szó, az elfogultság
kiküszöbölésére rábízza magát egy nem befolyásolt valaki (gyóntató,
lelkivezető, jóbarát) ítéletére.
Aki okos akar
lenni, legyen alázatos, szerény, önmagában egészségesen kételkedő. „Aki együgyű, jöjjön hozzám!” (Péld 9,4)
Végeredményben valamennyien együgyűek vagyunk. Vannak dolgok, amelyek
mindenkinek magasak, csak az isteni Bölcsességtől várhatunk eligazítást. És a
maga ügyében is együgyű mindenki, mert még a legegyszerűbb, legvilágosabb
dolgokat is képes elhomályosítani, meghamisítani a sok bűnre hajló ösztönös
vágy.
Isten akaratát
kell keresnem őszinte szívvel, nem a magam önigazolását. Csak így menekülhetek
meg az oktalanság veszedelmétől.
Szalai JánosAjánlás: E kérdés elől nem térhetsz ki:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése