Ne, kit látnak szemeim? Isten hozott
mi hozzánk! Hát hogy vagy? Megyünk-e az IMS-vel? –így fogadott engem Tarzi atya
2011 nyarán Esztelneken. Majd beinvitált a rendházba és a kávé mellett jókedvvel
elbeszélgettünk, felidéztük a múltat, majd megmutatta az ottani gazdaságot. Ő már
gyermekkorától szeretett kertészkedni, állatot tartani. Szerzetesként is igazán
Szent Ferenc-i lélek maradt. 1981-ben ismertem meg Tarzi atyát, mint marosszentgyörgyi
plébánost, amikor Nyárádtőre kerültem plébánosnak. Már az első találkozásunkkor
jó kedélyű, barátságos ember benyomását keltette. Három év múlva pedig a
marosvásárhelyi Szent Imre ferences plébánián tevékenykedett, így még
gyakrabban találkoztunk és megbarátkoztunk.
1985 adventjének egyik reggelén, Bálint
Jenő marosszentgyörgyi plébánossal Csíkba indultunk deszkáért egy IMS-vel (az ARO
terepjáró elődje), és beszóltunk a vásárhelyi ferences atyákhoz: Csíksomlyóra üzentek-e vagy
akartok-e küldeni valamit, mert megyünk Csíkba. Erre Tarzi atya nyomban hozzánk társult,
hogy meglátogassa a csíksomlyói atyákat. Amíg ő Somlyón volt, azalatt mi Csíkszentsimonban
rövidáru deszkával megraktuk a terepjárót és indultunk Maroskeresztúr felé.
Jenő vezetett, Tarzi meg én ott lapultunk a deszkák tetején. Takarót is húztunk
magunkra, mert hideg decemberi este volt. Amikor Szovátán haladtunk át, a helyi
milícia kint állt és ellenőrizte a tehergépkocsikat. Minket nem állítottak meg,
de amikor elhaladtunk mellettük, észre vették, hogy fűrészárut visz az IMS.
Tüstént autóba ültek és utánunk hajtottak Sóváradig. Ott megállítottak és
ellenőrizték a vezetőnket, kérték a szállítási engedélyt, majd zseblámpával
bevilágítottak és megláttak bennünket, akik a ponyva alatt lapultunk. Rászóltak
Tarzi atyára – Hé, öreg, mit keresel ott?
Majd kellő magyarázkodás után
elengedtek, Maroskeresztúron leraktuk
a szállítmányt. Tarzi atyát pedig bevittük a rendházba,
mert rövid időn belül a roráté misét kellett kezdenie. Ettől a kalandos
utazástól kezdve, valahányszor találkoztunk, mindig felemlegettük az
IMS-s
történetünket.
P. Nagy István Tarziciusz ferences
paptestvér 1928. november 25-én született Rákosterebesen,
Szatmár megye Alsószopor községhez
tartozó faluban, ahol kevés római katolikus magyar élt a görög katolikus
faluban. Fiatal gyermekként megtanulta, mit kell tennie, hogy hűséges maradjon egyházunkhoz
és nemzetünkhöz.
Az erdélyi ferences rendbe 1948-ban
lépett be. A teológiai tanulmányait Vajdahunyadon kezdte. De nemsokára elkezdődtek
a zaklatások. 1948 novemberében megjelent 848-as
számú állami rendelet, amely a tanító és betegápoló rendeket betiltotta, a
többi rendet pedig önfelosztásra
kötelezte. 1948. november 29-éről 30-ára
virradó éjszaka a karhatalom, pisztolyokkal, puskákkal felfegyverkezve , lövést
leadva megszállta a ferences Teológiát, kiűzte az épületből
a ferenceseket és megszüntette az
oktatást. Tarziciusz testvér ekkor Szatmárnémetibe ment.
Máriaradna |
1950. augusztus 20-án az állami
hatóságok Szatmárnémetibe is eljöttek és P. Dr. Gurzó Anaklét házfőnököt P.
Imets Károllyal, P. Fodor Pelbárttal, P. Fülöp Tamással, fr. Bíró Gujdóval és
Nagy Simon testvérrel együtt teherautóra rakták és elvitték Máriaradnára. Máriaradnán
együtt volt az egész provincia (75 pap, 4 klerikus és 43 laikus testvér, összesen 122 személy). Karácsony
után érkezett oda fr. Gajdos Vince és fr. Nagy Tarziciusz Szatmárnémetiből. Így
első fogadalmát Máriaradnán tehette le.
A deportált atyák megbeszélést
tartottak, ahol elhatározták, hogy önként nem oszlatják fel a provinciát, senki
sem hagyhatja el a tábort és ha bekövetkezik a teljes szétszóratás, mindenki
saját lelkiismeretére és a Regulára hagyatkozva éli tovább az életét.
Dési ferences templom |
Máriaradnáról 1952-ben, akik
valamikor Szatmáron szolgáltak a dési zárdába kerültek. Így P. Gurzó Anaklét,
P. Puskás Hugolin, P. Imets Károly, P. Koblicska Cirjék, fr. Nagy Tarziciusz,
fr. Bíró Gujdó és fr. Nagy Simon. Pünkösd előtti péntek este érkeztek meg. Désen
komoly teológiai képzés folyt. P. Gurzó Anaklét egyházjogot tanított. A radnai
szabadegyetemi képzés tehát Désen folytatódott, és teljesedett ki.
Az újabb letartóztatási hullám
1955-ben kezdődött. Március 25-én elvitték P.Gurzó Anaklét atyát és hét évre
ítélték, amit le is töltött. Márton Áron püspök épp azon a nap vette át
egyházmegyéje vezetését. Mindjárt tájékozódott az egyházmegye állapotáról és
rendet teremtett. A hosszas és felemelő bérmautak után, a püspök 1956. december 8-án Désre utazott és pappá
szentelte fr. Gajdos Vincét, majd 1957. november 24-én, Gyulafehérváron a
püspöki kápolnában Nagy Tarzíciusz testvért szentelte pappá, aki továbbra is Désen maradt, és segédlelkészként működött 1967-ig.
Esztelneki kolostor |
Ceauşescu hatalomra jutásával, ideológiai alapon ismét támadást intézett a
szerzetesek ellen. A szerzetesi közösség feloszlatására leginkább Désen
alkalmaztak erőszakot. Végül is 1967 márciusában azzal vádolták a ferences testvéreket,
hogy cukorkával és szentképekkel csalogatják a gyerekeket hittanórára. Az
állandó zaklatás miatt, Benedek Fidél provinciális engedményt adott a közösségből
való kiválásra. Mindenki elköltözött a maga által választott helyre és egyházi
pozícióban helyezkedett el. Ekkor a titkos Teológiát végzett és az állam tilalma
ellenére felszentelt papok a hatóságoktól működési engedélyt kaptak. P. Gurzó
Anaklét Csicsókereszttúrra került. P. Tarzíciusz a háromszéki Ojtozra, ahonnan
1972-ben Marosvásárhelyre, 1977-ben Marosszentgyörgyre, 1984-ben
Marosvásárhelyre, 1989-ben az esztelneki kolostorba került.
Innen betegsége
miatt 2013 nyarán a csíksomlyói rendházba költözött, ahol az örök életbe
vetett hittel készült az Úr Jézussal való találkozásra. Ez is bekövetkezett
szeptember 4-én.
Tarzi atya az Úr hűséges munkása
volt, egy ideig a rend definitora, tanácsadója volt. 2007 júniusában megünnepelte
pappá szentelése 50. évfordulóját a
jubiláns P. Márk József és P. Stelli
Benedek rendtársaival.
Áldozatos munkája elismeréséül, 2013
március 15-i magyar nemzeti ünnep alkalmából, Magyarország Köztársasági Elnöke,
dr. Áder János elnök a Magyar Arany Érdemkereszttel tüntette ki, amit március
20-án, a csíkszeredai Főkonzulátus dísztermében, dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul
adott át.
Kedves Tarzi atya! Rendtársaid és a
te életutad ismerete segít minket, hogy megértsük, milyen kálváriás utat járt be
egyházunk, és mégis sikerült Krisztus kegyelmével a jövőt biztosítani híveink
és a rend számára.
Ezután már nem kérdezel, s viccesen
nem mondod: megyünk-e az IMS-vel, mert az a masina is rég a múlté, csak
imádkozzál értünk, hogy mi is hűségesek maradjunk Krisztus urunkhoz, és
beérjünk az örök Atya házába, még ha botorkálva is, ahová annyi erdélyi vértanú,
hitvalló hívő, szerzetes és pap beérkezett.
A viszontlátásra!
A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése