+ Nagy I. Tarzíciusz ofm

Ne, kit látnak szemeim? Isten hozott mi hozzánk! Hát hogy vagy? Megyünk-e az IMS-vel? –így fogadott engem Tarzi atya 2011 nyarán Esztelneken. Majd beinvitált a rendházba és a kávé mellett jókedvvel elbeszélgettünk, felidéztük a múltat, majd megmutatta az ottani gazdaságot. Ő már gyermekkorától szeretett kertészkedni, állatot tartani. Szerzetesként is igazán Szent Ferenc-i lélek maradt. 1981-ben ismertem meg Tarzi atyát, mint marosszentgyörgyi plébánost, amikor Nyárádtőre kerültem plébánosnak. Már az első találkozásunkkor jó kedélyű, barátságos ember benyomását keltette. Három év múlva pedig a marosvásárhelyi Szent Imre ferences plébánián tevékenykedett, így még gyakrabban találkoztunk és megbarátkoztunk.

1985 adventjének egyik reggelén, Bálint Jenő marosszentgyörgyi plébánossal Csíkba indultunk deszkáért egy IMS-vel (az ARO terepjáró elődje), és beszóltunk a vásárhelyi ferences atyákhoz: Csíksomlyóra üzentek-e vagy akartok-e küldeni valamit, mert megyünk Csíkba. Erre Tarzi atya nyomban hozzánk társult, hogy meglátogassa a csíksomlyói atyákat. Amíg ő Somlyón volt, azalatt mi Csíkszentsimonban rövidáru deszkával megraktuk a terepjárót és indultunk Maroskeresztúr felé. Jenő vezetett, Tarzi meg én ott lapultunk a deszkák tetején. Takarót is húztunk magunkra, mert hideg decemberi este volt. Amikor Szovátán haladtunk át, a helyi milícia kint állt és ellenőrizte a tehergépkocsikat. Minket nem állítottak meg, de amikor elhaladtunk mellettük, észre vették, hogy fűrészárut visz az IMS. Tüstént autóba ültek és utánunk hajtottak Sóváradig. Ott megállítottak és ellenőrizték a vezetőnket, kérték a szállítási engedélyt, majd zseblámpával bevilágítottak és megláttak bennünket, akik a ponyva alatt lapultunk. Rászóltak Tarzi atyára – Hé, öreg, mit keresel ott?

Majd kellő magyarázkodás után elengedtek, Maroskeresztúron leraktuk a szállítmányt. Tarzi atyát pedig bevittük a rendházba, mert rövid időn belül a roráté misét kellett kezdenie. Ettől a kalandos utazástól kezdve, valahányszor találkoztunk, mindig felemlegettük az IMS-s történetünket.

P. Nagy István Tarziciusz ferences paptestvér 1928. november 25-én született Rákosterebesen,     

Szatmár megye Alsószopor községhez tartozó faluban, ahol kevés római katolikus magyar élt a görög katolikus faluban. Fiatal gyermekként megtanulta, mit kell tennie, hogy hűséges maradjon egyházunkhoz és nemzetünkhöz.

Az erdélyi ferences rendbe 1948-ban lépett be. A teológiai tanulmányait Vajdahunyadon kezdte. De nemsokára elkezdődtek a zaklatások. 1948 novemberében megjelent 848-as számú állami rendelet, amely a tanító és betegápoló rendeket betiltotta, a többi rendet pedig  önfelosztásra kötelezte. 1948. november 29-éről 30-ára virradó éjszaka a karhatalom, pisztolyokkal, puskákkal felfegyverkezve , lövést leadva megszállta a ferences Teológiát, kiűzte az épületből  a ferenceseket és megszüntette az oktatást. Tarziciusz testvér ekkor Szatmárnémetibe ment.

Máriaradna

1950. augusztus 20-án az állami hatóságok Szatmárnémetibe is eljöttek és P. Dr. Gurzó Anaklét házfőnököt P. Imets Károllyal, P. Fodor Pelbárttal, P. Fülöp Tamással, fr. Bíró Gujdóval és Nagy Simon testvérrel együtt teherautóra rakták és elvitték Máriaradnára. Máriaradnán együtt volt az egész provincia (75 pap, 4 klerikus és 43 laikus testvér, összesen 122 személy).  Karácsony után érkezett oda fr. Gajdos Vince és fr. Nagy Tarziciusz Szatmárnémetiből. Így első fogadalmát Máriaradnán tehette le.

A deportált atyák megbeszélést tartottak, ahol elhatározták, hogy önként nem oszlatják fel a provinciát, senki sem hagyhatja el a tábort és ha bekövetkezik a teljes szétszóratás, mindenki saját lelkiismeretére és a Regulára hagyatkozva éli tovább az életét.  

Dési ferences templom

Máriaradnáról 1952-ben, akik valamikor Szatmáron szolgáltak a dési zárdába kerültek. Így P. Gurzó Anaklét, P. Puskás Hugolin, P. Imets Károly, P. Koblicska Cirjék, fr. Nagy Tarziciusz, fr. Bíró Gujdó és fr. Nagy Simon. Pünkösd előtti péntek este érkeztek meg. Désen komoly teológiai képzés folyt. P. Gurzó Anaklét egyházjogot tanított. A radnai szabadegyetemi képzés tehát Désen folytatódott, és teljesedett ki.

Az újabb letartóztatási hullám 1955-ben kezdődött. Március 25-én elvitték P.Gurzó Anaklét atyát és hét évre ítélték, amit le is töltött. Márton Áron püspök épp azon a nap vette át egyházmegyéje vezetését. Mindjárt tájékozódott az egyházmegye állapotáról és rendet teremtett. A hosszas és felemelő bérmautak után, a püspök 1956. december 8-án Désre utazott és pappá szentelte fr. Gajdos Vincét, majd 1957. november 24-én, Gyulafehérváron a püspöki kápolnában Nagy Tarzíciusz testvért szentelte pappá, aki továbbra is Désen maradt, és segédlelkészként működött 1967-ig. 

Esztelneki kolostor

Ceauşescu hatalomra jutásával, ideológiai alapon ismét támadást intézett a szerzetesek ellen. A szerzetesi közösség feloszlatására leginkább Désen alkalmaztak erőszakot. Végül is 1967 márciusában azzal vádolták a ferences testvéreket, hogy cukorkával és szentképekkel csalogatják a gyerekeket hittanórára. Az állandó zaklatás miatt, Benedek Fidél provinciális engedményt adott a közösségből való kiválásra. Mindenki elköltözött a maga által választott helyre és egyházi pozícióban helyezkedett el. Ekkor a titkos Teológiát végzett és az állam tilalma ellenére felszentelt papok a hatóságoktól működési engedélyt kaptak. P. Gurzó Anaklét Csicsókereszttúrra került. P. Tarzíciusz a háromszéki Ojtozra, ahonnan 1972-ben Marosvásárhelyre, 1977-ben Marosszentgyörgyre, 1984-ben Marosvásárhelyre, 1989-ben az esztelneki kolostorba került. 

Innen betegsége miatt 2013 nyarán a csíksomlyói rendházba költözött, ahol az örök életbe vetett hittel készült az Úr Jézussal való találkozásra. Ez is bekövetkezett szeptember 4-én.

Tarzi atya az Úr hűséges munkása volt, egy ideig a rend definitora, tanácsadója volt. 2007 júniusában megünnepelte pappá szentelése 50. évfordulóját a jubiláns P. Márk József  és P. Stelli Benedek rendtársaival.

Áldozatos munkája elismeréséül, 2013 március 15-i magyar nemzeti ünnep alkalmából, Magyarország Köztársasági Elnöke, dr. Áder János elnök a Magyar Arany Érdemkereszttel tüntette ki, amit március 20-án, a csíkszeredai Főkonzulátus dísztermében, dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul adott át.

Kedves Tarzi atya! Rendtársaid és a te életutad ismerete segít minket, hogy megértsük, milyen kálváriás utat járt be egyházunk, és mégis sikerült Krisztus kegyelmével a jövőt biztosítani híveink és a rend számára.

Ezután már nem kérdezel, s viccesen nem mondod: megyünk-e az IMS-vel, mert az a masina is rég a múlté, csak imádkozzál értünk, hogy mi is hűségesek maradjunk Krisztus urunkhoz, és beérjünk az örök Atya házába, még ha botorkálva is, ahová annyi erdélyi vértanú, hitvalló hívő, szerzetes és pap beérkezett.
A viszontlátásra!