A szinódus végső üzenete

A házastársi szeretet a legszebb csoda 
A rendkívüli családszinódus nagy többséggel jóváhagyta a munkákat lezáró végső üzenetet október 18-án délelőtt. A dokumentum, amely a világ összes családjához szól, különös tekintettel a keresztény családokra, felhívást intéz az intézményekhez: mozdítsák elő a családok jogait.
Az egyedüli és felbonthatatlan házastársi szeretet, amely az emberi korlátok számos nehézsége ellenére fennáll, az egyik legszebb és leggyakoribb csoda – állapítja meg a reményt sugárzó szinódusi záróüzenet, amelyet Gianfranco Ravasi bíboros, az Üzenetet megfogalmazó Bizottság elnöke és Raymundo Damasceno Assis bíboros, delegált elnök olvasott fel Bruno Forte érsek, különleges szinódusi titkárral együtt.
Köszönetet mondanak a családoknak, amelyek hűséget, hitet, reményt és szeretetet kínálnak fel a világnak, olvasható a dokumentum első részében, amely bemutatja azt az összetett valóságot, amelyben a családok élnek – a fényeket és árnyakat, a lelkesítő kihívásokat, valamint a drámai megpróbáltatásokat, amikor a gonosz és a bűn beférkőznek az otthonokba.
Az Üzenet a kihívások között első helyen emlékeztet a házastársi hűségre, amelyet kemény próbára tett az individualizmus, a hit meggyengülése és a mindennapok rohanása. Ezek mind válságot idézhetnek elő a házasságokban, amelyekkel türelem, megbocsátás, kölcsönös kiengesztelődés, áldozathozatal nélkül néznek szembe. A tönkrement házasságokból új kapcsolatok, új párok, együttélések, házasságok születnek, összetett és problematikus helyzeteket teremtve a keresztény élet választása számára.
További kihívások: fogyatékkal élő gyermekek, betegségek, öregség, egy családtag halála, gazdasági nehézségek, amelyek igazságtalan gazdasági rendszerek következményei, abból a pénzimádatból fakadnak, amely megalázza a személy méltóságát. A munkanélküli szülők nem tudják kielégíteni a család elsődleges szükségleteit, a fiatalok pedig könnyen a kábítószer és a bűnözés áldozataivá válhatnak. Árnyék borítja be a szegény, a menekült, a hitük miatt üldözött családokat is, azokat a családokat, amelyeket háborúk és kegyetlen elnyomások sújtanak, a nőket, akikkel szemben erőszakot alkalmaznak, akikkel kereskednek, a kiskorúakat, akikkel visszaélnek még azok is, akiknek vigyázniuk kellene rájuk.
Az Üzenet erőteljes felhívást intéz a kormányokhoz és a nemzetközi szervezetekhez, hogy mozdítsák elő a családok jogait a közjó érdekében. Az egyház, amely mindig a befogadás nyitott otthona, senkit sem zár ki. Hála illeti meg tehát azokat a lelkipásztorokat, világi híveket és közösségek tagjait, akik részt vesznek a család lelkipásztori ellátásában.
A szinódusi dokumentum nem feledkezik meg arról a fényről sem, amely olyan sok családot beragyog, arról a világosságról, amely azokból a házaspárokból árad, akik megnyílnak egymásnak, miközben megőrzik saját önazonosságukat.
Az útvonal ahhoz, hogy a találkozás hiteles legyen, a jegyességgel, a várakozás és a felkészülés idejével kezdődik, és a szentségben teljesedik ki, amelyre Isten ráhelyezi pecsétjét, jelenlétét és kegyelmét. Ez az előrehaladás ismeri azt a szexualitást, gyöngédséget és szépséget, amely túlmutat az ifjúkori életerőn és frissességen. A szeretet ugyanis, természeténél fogva az örökkévalóságra törekszik, egészen odáig menően, hogy aki szeret, az az életét adja a másik személynek (vö. Jn 15,13). Ezen az úton, amely olykor magas ösvény, olykor lefelé vezet, mindig jelen van Isten.
A házastársi szeretet a termékenység és a nemzés révén növekszik. Nem pusztán az élet átadásával, hanem úgy is mint az isteni élet átadása a keresztségben, a gyermekek nevelésében és hitoktatásában, abban a képességben, amely szeretetet és értékeket kínál fel annak is, aki nem tudott új életet nemzeni.
Az Üzenet hangsúlyozza „a lélek kis oázisának”, a család közös imájának fontosságát, vagyis a hitre és az életszentségre való nevelést. Ezt a feladatot gyakran szeretettel és odaadással végzik a nagyszülők. Így a valódi „családegyház” ki tudja fejezni a szeretetet, a közelséget a legutolsók, a kirekesztettek, a szegények, a magányosok, a betegek, az idegenek számára.
A vasárnapi szentmisét illetően, amikor a család az Úr asztalához ül, a dokumentum a szinódusi útnak ezen az első állomásán sokat foglalkozik az újraházasodott elváltak lelkipásztori elkísérésének és a szentségekhez való járulásuk témájával.
Végül a szinódusi atyák Üzenete a názáreti Szent Családra tekint, és imával fordul az Atyához, a 2015-ös rendes szinódus távlatában is, amely szintén a család témájával foglalkozik majd.
Azért fohászkodnak, hogy az Úr adjon erős és bölcs házaspárokat, bátor fiatalokat, akik szilárdak és hűségesek elkötelezettségükben. Imádkoznak egy hűségesebb és hihetőbb egyházért, egy olyan világért, amely képes szeretni az igazságot, az igazságosságot és az irgalmasságot.
Délután a szinódusi aulában tovább folytatódott az utolsó, tizenötödik munkaülés, amelyen megszavazták a „Relatio Synodi” jelentést, a záródokumentumot, amely a gyakorlat szerint csak a pápának van fenntartva. A pápa dönti el, hogy közzéteszi-e vagy sem.
Erre a döntésre a Vatikáni Rádió lapzártájáig nem került sor.
Szöveg és kép: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír