Szabadságom
alatt néhány ismerősömet látogattam meg. Mindenik családnál jól éreztem magam,
csak mikor a gyerekek vagy unokák ültek az asztalhoz és egyikük-másikuk az
édesanya vagy nagyanya készítette étel láttán kezdett finnyáskodni, akkor nem
álltam meg, hogy szóvá ne tegyem: a világ sok országában éheznek a gyerekek és
ti a készben csak válogattok. Ha a kenyér tegnapelőtti már nem kell, miért,
pedig az is jó. Visszaemlékszem, hogy édesanyám egy-két hétre való kenyeret is
sütött a kemencében, s még a fogyaték is finom volt az új sütetig. Az 1932-es
árvízről, majd 1946-47-es szárazságról, éhségről csak hallomásból tudtam, de a
Domus históriából megismertem. Ebből idézek: „1946 május-júliusban 81 budapesti
éhező gyermeket fogadtak be csíkszeredai családokhoz, Márton Áron püspök
utasítása szerint... Az egész
Székelyföldet aszály sújtja. Csíkszereda környékén 97%-os a terménypusztulás...
Márton Áron püspök felhívja az egyházközség figyelmét, hogy a meginduló
nyomorenyhítő mozgalmakban vegyen részt... Novemberben Antal József plébánosnak
az Oltáregylet egy fejős tehenet vásárol egy millió lej értékben, hogy ne
éhezzék... 1947 februárjában a szárazságra való tekintettel Áron püspök
Csíkszereda és Zsögöd részére felmentést ad a böjti kötelezettségek alól
Hamvazószerda és Nagypéntek kivételével... Év elejétől augusztus végéig 70-80
szegény sorsú gyermeket osztanak ki helybeli, jómódú családokhoz kosztozásra...
Április folyamán Csíkszeredában az Egyháztanács és Zsögödben az Oltáregylet
gyűjtést rendez az egyházmegye árvái, tanulói és tanerői felsegélyezésére.” Ha Isten végtelenül elhalmozott minket – ez a gondolat vezette a
püspököt és híveket –, akkor nekünk is számítgatás nélkül kell a jót
gyakorolnunk (Fil 4, 12-14. 19-20). Az ENSZ adatai szerint a világ
megtermelt élelmiszer-mennyiségének 75%-át az emberiség kevesebb mint 20%-a
fogyasztja el. És akkor ne csodálkozzunk, hogy a fogyókúrás tablettákra
fordított összeg eléri a daganatos betegségek gyógyítására szánt pénzt.
Pedig a mennyei Atya jó gazda módjára minden meghívottjának az
ellátásáról is gondoskodott: „A Seregek Ura minden nemzetnek
nagy lakomát rendez” (Iz 25, 6-10a). Isten jósága kiárad a pogányokra is. Isten
annyira kimutatja szeretetét és megbecsülését, hogy a halált is megsemmisíti a
fájdalmat és a halált. Ez az örök boldogságot jelenti, ahol Isten
életközösségre lép az emberekkel. Az eszkatológiai lakoma részesei lesznek, aki
mindig bíztak benne és hűségesek maradtak hozzá. Az üdvösség lakomája Jézus
példabeszédében új vonást kap: menyegzői lakoma lesz belőle (Mt 22,1-14). Isten minden embert meghív Fiának az emberi nemmel tartott
menyegzőjére, mert komolyan akarja üdvözíteni az embereket, de nem
közreműködésük nélkül. A szeretet- és örömgyilkosok büntetése nem marad el.
Isten mindig szerez asztaltársakat. És választott lesz aki Jézus Krisztussal
való életközösségre törekszik. Ő meg a legjobbat hozza ki belőlünk.
„Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!” (Mt 22,14)
Darvas-Kozma József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése