1938.XII.22-én adták ki és jött a Bécsi döntés |
Bálint Sándor 1944. október 8-án a következőket jegyezte Naplójába: „A
Sátán megszégyenül, a Nibelungok népe visszavonul… Körüljárom Szegedet, és
magammal szeretném oltalmazni a Várost és az országot, amelynek pásztorai csak
béresek tudtak lenni, nem merik életüket adni juhaikért. A búcsúzás igézetében
révedezem… Bűneim rongyaiban is boldog vagyok: az Angyal menyegzős ruhámat
hordozza egész nap mellettem. Szeretném a világra teríteni.” Szűz Mária,
Magyarok Nagyasszonya ünnepe van. E napon különös szeretettel adunk hálát
Istennek, a tőle kapott üdvösségért, Máriáért és történelmi küldetésünkért. A kinyilatkoztatásból
ismerjük, hogy a megváltás rendjében Isten különös feladatra kiválasztotta, alkalmassá
tette és megdicsőítette a názáreti Máriát, az Istenszülő Szüzet. Ő a „bölcsesség
széke”, aki bölcsességét a kinyilatkoztatás megértéséből merítette. Benne
teljes volt az istenfélelem, az engedelmesség és Isten gondviselésének tudata
(Sir 24, 23-31). Az ő bölcs életének gyümölcse a szeretet, az élet értékelés és
vonzó viselkedés. Az angyali üdvözlet arról tanúskodik, hogy Isten soha nem
látta reménytelennek a gyarló ember helyzetét. Máriában talált olyan személyt,
akihez elküldhette köszöntését, és akit Fia anyjául választhatott (Lk 1,26-28).
Mária az Úr színe előtt járt. Megvalósult benne a megváltás teljessége, ezért
kapott szerepet az Egyházban. Általa az Isten emberré lett, belépett a földi
élet keretei közé, hogy felemelje a gyarló embert az isteni élet magasságába (Gal
4,4-7). Új lehetőség nyílt meg az emberiség előtt. Ahogy Mária lehet Isten
anyja, úgy az ember is lehet Isten fogadott gyermeke. Ezt a belső átalakulást a
Szentlélek viszi végbe.
Nemzeti Máriás ünnepünk is állandóan
elénk tárja természetfeletti hívatásunkat. Szent István király megértette,
hogy nemzetét és országát csak a kereszténység tarthatja fenn. Ezért 1038 Nagyboldogasszony
napján ajánlotta fel népét és országát, lelkét és koronáját Szűz Máriának, akinek szívébe és karjára Isten az ő
egyszülött fiát, Jézus Krisztust adta. A felajánlással és átadással a
korona és népe már nem profán, hanem Mária által Istennek szentelt dolog és
személy. A történelemben új küldetést
és feladatot kaptunk. Mária gyermekeiként kell élnünk. Megtapasztaltuk
annak anyai pártfogását ezer éven át, akinek védő karjaiban Szent István
ajánlott. E felajánlást ápoljuk az egyházmegyei kegyhelyeken. És évente lerójuk
tiszteletünket iránta a nemzeti kegyhelyen, Csíksomlyón, mikor újra védő
palástja alá helyezzük magunkat.
„Szent Fiadat,
Boldogasszony, kérd e népért!” SzVU! 287,7
Darvas-Kozma József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése