Az apai szív nem tehetett mást!

Egy neves indiai misszionárius, Szadhu Szubdar Szingh-től (1889 – 1929) származik az alábbi történetet. Egy királynak nagyon művelt minisztere, aki megtért, az ország népe előtt bátran megvallotta, hogy hisz Jézus Krisztusban, aki azért jött a világba, hogy megmentsen bennünket a bűntől és a haláltól.

A király azonban ezt nem értette. Okoskodva megkérdezte: „Ha valamit akarok, akkor parancsot adok szolgáimnak, és ez elegendő. Miért kell a Királyok királyának személyesen eljönnie e világra?”

A király el akarta bocsátani kereszténnyé lett miniszterét. De mivel nagyon tisztelte, megígérte, hogy megkegyelmez neki, ha kérdésére meg tud válaszolni. A miniszter 24 órát kért és azt ígérte, hogy meg lesz a válasza. A király rábólintott.

A miniszter magához hívatott egy ügyes fafaragó mestert. Megbízta azzal, hogy gyorsan készítsen egy bábut, de ügyeljen arra, hogy pontosan olyan ruhába öltöztesse, mint amilyenbe a kétéves királyfi jár. Másnap a király és kísérete sétahajózásra indult. A fafaragó a miniszter utasítására a bábut a folyóba dobta. A király abban a hitben, hogy a fia esett a vízbe, utána ugrott.

A miniszter erre megkérdezte, miért akarta a saját kezével kimenteni a fiát, hiszen egyetlen utasítására kimentették volna a szolgák.

„Mert az apai szív nem tehetett mást” – hangzott a felelt.

„Isten nem elégedett meg azzal, hogy csak üzenetet küldjön az embereknek – magyarázta a miniszter -, végtelen szeretete arra késztette, hogy megmentésünk végett személyesen jöjjön le a mennyből.”

„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen!” (Jn 3, 16). Mindezt értünk emberekért tette, mert az isteni szív nem tehetett mást!

Az Ige lett emberré és ő lett az Atya üzenete számunkra. Benne egészen tükröződik az Atya teremtő és üdvözítő terve. Ezért Krisztus világosság a világ számára. Akik hittel elfogadják őt, azok egyesülnek vele és Isten gyermekeivé válnak, s így öröklik az isteni életet is. „Mindnyájan az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk (Jn 1, 1-18).

Jézus születése által nemcsak megszabadultunk a bűntől, hanem megismertük istengyermeki méltóságunkat, és a hit által részesültünk a Szentháromság életében. Így vált valóra Jézus célja: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen” (Jn 10,10). 

Ezt a bőséges életet kívánom minden jóakaratú embernek.