A téli nyomorúság, a nehéz karácsonyidő minden
esztendőben kicsihol valami meleg, bensőséggel teljes históriát, amely a szegények
szeretéséről, érző szívekről beszél. Ez a tél virága, amely úgy fakad, mint a legszebb
tavaszi hajtás... Idén is termett egy kis történet, amely mintha egy karácsonyi
regéből kihasított ünnepi vers volna. A királyfiról szól meg a szegény emberről,
aki a királyfival találkozott... Ezúttal a találkozás valóban megtörtént.
József Ágost főherceg (1872-1962) |
József királyi herceg ugyanis gyakran járt gyalog,
szinte ismert alakja a budapesti előkelő belvárosi utcáknak. Tegnap is
gyalogszerrel indult el a Várból, hogy a pesti oldalra sétáljon. A Lánchíd
budai fejénél ott állongott egy hatalmas szál székely, szürke darócban, nehéz
csizmában. A hátán portékával teli zsák. Szőttesek, hímzések, taplósipkák, más
apróságok halmozódtak össze, melyek a Székelyföld fiainak keze alatt termettek.
A derék székely megszólított minden embert, kínálgatta portékáját, de mi tűrés-tagadás,
rossz volt a vásár, nem nagyon vettek az emberek, hiszen a pesti bugyellárist
is kikezdte a nagy szegénység. Egyszerre csak szembe kerül vele a királyi
herceg s a székely megszólítja:
- Tessék karácsonfiát venni, vitéz generális uram!
- József királyi herceg
megállott és kiválasztott egy apróságot. Aztán zsebébe nyúlt és egy
papirosbankót nyomott a székely atyafi markába. A székely vissza akart adni, de
a királyi herceg mosolyogva leintette:
- Hagyja csak, úgyis rossz
idők járnak Székelyföldre!
Ezzel otthagyta a székelyt, akit nyomban körülvettek
a járó-kelők és megmagyarázták neki, ki volt az a sugárnövésű generális. A székely
csak akkor hitte el, hogy királyi herceggel beszélt, amikor szétbontotta a bankót.
Mert a bankjegy százkoronás volt.
A székely elmondotta aztán, hogy Balázs Balázsnak
hívják, s Udvarhely vármegye Korond községből való. A nagy szegénység űzte őt föl
a fővárosba, ahol olyan szerencséje akadt, hogy egy királyi herceg csapott vásárt
vele. (Csíki Lapok, 1914. január 1. - Újra közölve a Krisztus világa 2015. januári számában.)
Ajánló: Gárdonyi Géza, Csordásék karácsonja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése