Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim!
1223 karácsonyát Assisi Szent Ferenc úgy akarta megünnepelni Greccióban, hogy testi szemével is láthassa a betlehemi barlangot az újszülött Kis Jézussal, a Szűzanyával és Szent Józseffel. Celanói Tamás, Szent Ferenc egyik első követője és életrajzírója így emlékezik meg az eseményről: „Boldogságos Ferenc, mint már azelőtt is többször megtette, karácsony előtt vagy tizenöt nappal magához hívatta János urat, és így szólt hozzá: »Ha azt akarod, hogy az Úr közelgő ünnepét Greccióban üljük meg, úgy siess, és szorgalmasan tégy meg mindent, amit mondok neked! Meg akarom ugyanis eleveníteni a betlehemi kisded emlékezetét, és tulajdon testi szemeimmel akarom szemlélni gyermeki korlátoltságának kényelmetlenségeit, látni akarom, hogyan helyeztetett a jászolba és hogyan feküdt azt ökör és a szamár előtt a szénán.« A derék és hűséges ember a parancs hallatára elsietett, és a kitűzött helyen előkészített mindent, amit a szent kívánt tőle... Készen állott a jászol, ott volt a széna, odavezették az ökröt és a szamarat. Ünnepelt itt az egyszerűség, vigadozott a szegénység, felmagasztaltatott az alázatosság, és Greccio mintegy új Betlehemmé alakult át.” (Szent Ferenc első életrajza, XXX. fejezet, Újvidék–Szeged–Csíksomlyó 1993, 91.)
Azóta mi is betlehemet állítunk a karácsonyfa alá. Segít áhítatunkban, hogy jobban beleéljük magunkat Megváltónk születésének titkába. A jászolban és a jászol körül ott van az egész Szent Család! Hányszor fohászkodunk őseink imájával:
„Jézus, Mária, József, nektek ajánljuk szívünket, lelkünket. Jézus, Mária, József, álljatok mellettünk végső küzdelmünkben. Jézus, Mária, József, segítségetekkel békében költözzék el lelkünk. Ámen.” (Gyulafehérvári Preoreátor 2003, 52.)
Mivel főünnepeink olyan gazdagok témában, az Anyaszentegyház szükségesnek látta, Keleten és Nyugaton egyaránt, hogy a főünnepek mellékszereplőinek vagy egy-egy témának a főünnep után külön ünnepet vagy emléknapot szenteljen. Ezért van az érvényben lévő naptárunkban is a karácsonyt követő vasárnapon Szent Család: Jézus, Mária és József vasárnapja! A Szent Család minden katolikus keresztény családnak az eszményképe. (A családra vonatkozó katolikus keresztény tanítást már kifejtettem húsvéti körlevelemben A Katolikus Egyház Katekizmusa alapján. Ezért most nem ismétlem.)
A család témája mindig időszerű, mert társadalmunkban világszerte válságban van a család – társadalmunk, népünk, Egyházunk megmaradásának az alapja. Ezért hívta össze Ferenc Szentatyánk is a III. rendkívüli püspöki szinódust, hogy tárgyaljanak a családpasztoráció kérdéseiről. Ezzel ugyanakkor előkészítette a jövő ősszel tartandó XIV. rendes püspöki szinódust is, amelynek a témája szintén a családpasztoráció. Anyaszentegyházunk a hitben kötelező döntéseket nem változtathatja meg. A püspöki szinódus csak tanácsadó szerv, nem törvényhozó. Hitünk témáit csak a pápa egyedül, amikor „ex cathedra” – vagyis mint a Katolikus Egyházi Tanítóhivatal birtokosa – nyilatkozik hit és erkölcs dolgában, vagy egyetemes zsinat a pápával együtt nyilatkozik kifejezetten hit és erkölcs dolgában kötelező hitszabályként. Az Evangélium, megváltásunk örömhíre változatlan. Itt csak arról van szó, hogy a változatlan evangéliumot mindig a kor nyelvén kell meghirdetni, hogy megértsék. Ezért beszélünk arról, hogy a püspöki szinódus is nem a családra vonatkozó katolikus tanítás (férfi és nő örök szövetsége szentségi fokon, felbonthatatlan, kölcsönös támogatás, gyermekvállalás és nevelés a célja stb.) megváltoztatása, enyhítése, hanem a változatlan hitelvek lelkipásztori alkalmazása a megbeszélés tárgya. Közismert, hogy a sajtó, a tömegtájékoztatás mind Szentatyánk, mind a szinódusi atyák kijelentéseit kiragadják összefüggésükből, és úgy akarják bemutatni, hogy változni fognak a Katolikus Egyház örökérvényű döntései a családra vonatkozólag is! Kérem kedves híveimet, hogy ne a sajtóra, ne állítólagos, ellenőrizhetetlen magánkinyilatkoztatásokra stb. hallgassanak, hanem úgy, ahogy azt a keresztségi fogadásban – nevünkben – ígérték keresztszüleink, a bérmáláskor már mi magunk tudatosan megismételtük, hogy a Katolikus Egyház tanítását követjük. A régiek nagyon szépen fogalmazták meg nagyanyáink imakönyvében: „Hiszem mindazt, amit Katolikus Anyaszentegyházam hinnem elébem ád.” Az Úr Jézus mennybemenetelkor nem adott Szent Apostolai kezébe kis katekizmust, hanem élő Egyházat alapított, rábízta az Örök Élet igéinek hirdetését: „Aki titeket hallgat, engem hallgat.” (Lk 10,16) Elküldte a Szentlelket, aki „elvezet benneteket a teljes igazságra.” (Jn 16,13) Ezért mi öntudatos katolikusok csak Anyaszentegyházunk hivatalos tanítására hallgatunk, és azt követjük.
Kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és áldott, boldog újesztendőt kívánok tisztelendő testvéreimnek, kedves híveimnek és minden jóakaratú embernek!
Gyulafehérvár, 2014. karácsonyán, Urunk Születése főünnepén
†György érsek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése