Annak idején sokat foglalkoztatott az a gondolat, hogy napjaim egyre
fogynak, de vajon megérek-e egy másabb, jobb, emberibb világot. Sokszor
gondoltam Jób pátriárka szavaira: „Napjaim
futnak, mint takács vetélője, eltűnnek, s nyomukban nem marad reménység”
(Jób 7,6). Buzgó lélekkel imádkoztam és kértem a Zsolozsmában gyakran ajkunkra
vett szavakat: „Uram Kárpótolj a
napokért, amelyeken próbára tettél, az évekért, amelyekben nyomorogtunk”
(Zsolt 90/89,15)
A jó Isten egy napon elhozta ezt a sóvárogva várt változás idejét. Az idei
karácsonykor éppen 25 éve ennek. Az akkor történt eseményekben megtapasztaltuk
Isten csodálatos erejét és hatalmát.
A Teremtés könyvében olvassunk a bábeli torony építéséről A Szentírás nem
beszél arról, hogy hány évig építették s arról sem, hogy milyen magasra
jutottak el. Csak annyit ír, hogy az égig akartak eljutni, Isten trónjáig, hogy
onnan Őt letaszítsák, s magukat helyezzék helyébe. Egy napon azonban Isten
pontot tett gonoszságukra. Egy pillanat alatt összeomlott alkotásuk, mert
Istennek elég egy pillanat, hogy tönkre azt, amit az emberi gonoszság épít.
Ez ismétlődött még 25 évvel ezelőtt is. Az erősnek vélt ateista ideológiájú
diktatúra, egyik napról a másikra összeomlott.
Visszatekintve azokra az időkre, hálatelt szívvel köszönjük meg Istennek e
csodás tetteit. Igaz, hogy nem az következett be egészen, amit szerettünk
volna. Úgy vagyunk, mint a zsidó-nép, amely megszabadult az egyiptomi fogságból
és az ígéret földje felé vándorolt, a sivatagban töltött negyven évet, ahol
sokszor hiányzott a kenyér és a hús, de még az ivó víz is. De Isten ott is
velünk volt, gondoskodott róluk, adott
mannát, fürjeket és fakasztott a sziklából vizet is. Jelen helyzetünkben mi is
így vagyunk. De Istenben remélve az idei karácsonykor is meggyújtjuk a fényt.
Meggyújtjuk a karácsonyfa fényét is, hogy az beragyogja ünnepünket. És
meggyújtjuk a szívünk fényét is, a szeretet lángoló fényét, hogy az
felmelegítse otthonainkat, közösségi életünket. Tesszük ezt azért, mert
karácsonyunk igazi fénye a megtestesült Istenember, aki azért jött, hogy velünk
legyen az Isten. „Az Ige testté lett, és
közöttünk lakozék”.
Azt kívánom mindnyájatoknak, hogy az ő fénye ragyogja be életeteket és
egész nemzetünk életét, hogy a Hargita hófödte tájain a zord idők közepette is
velünk legyen, Ő vigyázzon sorsunkra, legyen boldog karácsonyunk és igazi
örömmel zenghessük az angyali éneket: „Dicsőség
a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaratú embereknek”.
Boldog karácsonyt!
Tamás József
püspök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése