És én hagytam, hogy a szegények evangelizáljanak engem…” - Ferenc pápa sajtókonferenciája a Manilából Rómába tartó repülőgép fedélzetén - I. rész.
A kétrészes odaút (Róma-Colombo illetve Colombo-Manila) és a vele járó két sajtókonferencia után a közvetlen visszaút (Manila-Róma) alkalmat adott ismét, egyre családiasabb hangulatban a szokásos beszélgetésnek. A világ jelentős országainak és újságjainak képviselői bátran és őszintén kérdezték ezúttal is Ferenc pápát, aki a tőle megszokott, némelykor ismét megdöbbentő őszinteséggel válaszolt.Őszinte gesztusaikat tanultam meg tőlük: szeretni, sírni, örülni…
Egy fülöp-szigeteki újságíró azt kérdezte, mit tanult tőlük a látogatás során. „A gesztusokat, melyek megindítottak, mert nem protokoll jellegűek, ezek jó gesztusok, átérzettek, a szívből jönnek. Némelyek szinte sírásra indítottak. Ott van minden: a hit, a szeretet, a család, a jövő. Egy apának a gesztusa, aki felém nyújtja a gyermekét és mintha mondaná: „Ez a kincsem, a jövőm, a szerelmem, ezért dolgozom, és ezért szenvedek”. Aztán mélyen megérintett még a nem színlelt lelkesedés, az öröm, a vidámság, a nem festett mosolyok, mert azok mögött ott áll a normális élet, igaz, fájdalmakkal és problémákkal. Egy másik gesztus, ahogy az anyák felém nyújtják a beteg gyermekeiket. Sok ilyen fogyatékos gyermeket láttam, az anyák nem rejtik el őket, hanem a gesztusaik elmondják: „Ez az én gyermekem, ilyen, így van, de az enyém! Ez mélyen megütött! És van még egy fontos szó: a belenyugvás! Ez a nép tud szenvedni, elfogadja azt, de fel is tud állni és képes előre és tovább menni”!
A tervezett afrikai utazások kapcsán Ferenc pápa nyíltan szólt: „A terv: idén elmenni a Közép-afrikai Köztársaságba és Ugandába. Gondolom az év vége felé ez lehetséges, az időjárás miatt, amit figyelembe kell venni az esőzések miatt. Az Ebola is hátráltatja az utat, a fertőzés-veszély miatt. De ezekben az országokban az Ebola nem probléma”.
Üzenetem a szegényeknek szólt, ők az egyház mai üzenete
A szegénység témája kapcsán Ferenc pápa ismét leszögezte: „Az üzenetem nekik szólt és ők, a szegények az egyház üzenete ma és ott. Ők a mai leselejtező kultúra áldozatai. Ahogy van papírhulladék, ma ők a szegények! Jelenleg normálisnak tűnik kidobni a felesleget. De ez így nem mehet tovább! Lehetetlen és elfogadhatatlan dolog az egyháziak, papok és szerzetesek nagyvilágiassága! Ez nem Jézus útja! Az egyház nem lehet egy „nem kormányzati szervezet”! Ki kell üresednie! Különben ez a leselejtezés, a feleslegnek a kidobása olyan, mint az állam terrorizmusa. A pápa egy konkrét példát is felhozott: Rómában egy hajléktalan férfi gyomorbántalmakkal küszködött, mire aszpirint és két héttel későbbre egy időpontot kapott - vizitre. Aztán elment egy pap barátjához, aki megérezte őt és a baját, elvitte kórházba, de előtte kioktatta: „Csinálj úgy, mintha elájulnál! És így lett. Elájult, mint egy színész! Jól csinálta. Egyébként hashártyagyulladása volt. Íme, a leselejtezett ember, kidobva! De az a pap ravasz volt és segített. Ez távol áll minden nagyvilágiasságtól!”
Ideológiai gyarmatosítás – kölcsön-elnyerés feltételeként és az oktatás révén
Ferenc pápa az általa korábban említett „ideológiai gyarmatosítás” pontosítása kapcsán most egy példával élt. „Argentínában húsz évvel ezelőtt az akkori oktatásügyi miniszterasszony a kormánytól kölcsönt kért, szegények számára iskolaépítéshez. Megkapta a kölcsönt, egy feltétellel: osszon ki és taníttasson ott egy könyvet – a gender-elmélettel! Ez az ideológiai gyarmatosítás! Az a ravasz asszony akkor persze kiosztott egy egészen másik könyvet is. Ez az ideológia úgy lép be egy nép életébe, de úgy, hogy semmi köze nincs ahhoz a néphez. Közben meg akarja változtatni a mentalitásukat, a struktúrákat. A szinódus alatt afrikai püspökök panaszkodtak arról, hogy bizonyos kölcsönöket csak így kapnak meg. Ilyen feltétellel. Ezt én magam láttam. Miért hívom ideológiai gyarmatosításnak? Mert kisajátítják a nép szükségét, szorultságát és lehetőséget találnak, hogy belépjenek a nép életébe, a gyermekeiken keresztül. De ez nem újdonság! A múlt évszázad diktatúrái ugyanezt csinálták. Beléptek a nép életébe a tanításukkal! Gondoljunk csak a Hitlerjugend-re! Gyarmatosították a saját népüket, de mennyi szenvedéssel! Pedig a népnek megvan a maga kultúrája és története. Amikor a gyarmatosító birodalmak feltételeket rónak ki számukra, arra törekszenek, hogy elpusztítsák a népek saját identitását és „egyenlőséget” teremtsenek. Ez a felület globalizálása! Ehelyett, a poliéder hasonlatával élve, olyan modellt kell keresni, melyben minden nép és minden rész megőrzi a maga identitását, a saját életét, anélkül, hogy eszmeileg gyarmatosítanák”.
VI. Pál életvédelméről: nyitottság és felelősség!
VI. Pál életvédelmi tanításáról szólva Ferenc pápa elmondta: „A házasság szentségének nyitottnak kell lennie az életre. E készség hiánya a házasság érvénytelenítésének az oka. Utalt VI. Pál korára, melyben a túlnépesedést megakadályozását, az emberiség hatalmi eszközökkel történő kontroll alá vonásával próbálták elérni. Ez nem jelenti azt, hogy a kereszténynek sorozatban kellene gyermeket „csinálni”. Néhány hónapja szemrehányást tettem egy római plébánián egy asszonynak, mert hét császármetszéses szülése után nyolcadszor is terhes lett. „Árván akarja hagyni a hét gyermekét?” - kérdeztem tőle. Ez istenkísértés! Én felelős szülői magatartásról beszélek. Amit VI. Pál pápa mondott, az nincs lezárva, nyitva van. Egy próféta volt”.
A kilátásba helyezett bizonyos pápai pofon pontosítása
Az előző sajtókonferencia kétségtelenül leghíresebb témájává lett a világsajtóban az anyát szidalmazó magatartásra kilátásba helyezett pápai pofon volt. Ennek pontosítására kérték Ferenc pápát. „Elméletileg, teória szintjén mondhatjuk, hogy egy sérelemre, egy provokációra adott erőszakos válasz, az nem egy jó dolog. Elméletileg mondhatjuk, hogy van szólásszabadság és ez nagyon fontos. Elméletileg rendben van, megegyezünk, de emberek vagyunk, és itt van a bölcsesség, az emberi együttélés erénye. Én senkit sem provokálhatok, mert ez azzal a kockázattal jár, hogy felbőszítem, hogy jogtalan, nem igaz, nem helyes válaszra kényszerítem. De emberi. Ezért mondom, hogy a szólásszabadságnak szem előtt kell tartania az emberi valóságot és ennélfogva bölcsnek, prudensnek kellene lennie. Hogy úgy mondjam jól neveltnek kell lennie! A prudens, a bölcs! A bölcsesség az az emberi erény, mely szabályozza az emberi kapcsolatokat. Én nem mehetek tovább ennél, nem mehetek túl ezen. Ezt akartam mondani: ezzel elméletileg mindnyájan egyetértünk. Van szólásszabadság és az erőszakos válasz nem jó, az rossz, mindig rossz! Ebben egyetértünk. De a gyakorlatban álljunk meg egy kicsit, mert mindnyájan emberek vagyunk, mert azt kockáztatjuk, hogy provokáljuk a másikat és éppen ezért, ezt a szabadságot nagy bölcsességgel kell használni. Ezt akartam mondani!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése