Árpád-házi Szent Margit ünnepe alkalmából – a hagyományokhoz híven – a Margit-szigeti szabadtéri oltárnál január 18-án mutatott be szentmisét Erdő Péter bíboros. Margit, a szolgálat és munka embere, az imádságból és a Jézus iránti határtalan szeretetből merített erőt - fogalmazott szentbeszédében.
Január 18-án ünnepeljük Árpád-házi Szent Margit égi születésnapját. 1979 óta hagyománnyá vált, hogy Budapesten, a Margit-szigeten, ahol a szent királylány sírja ma is látható, az esztergomi érsekek szentmisét mutatnak be hazánkért.
A domonkos kolostor romjainál bemutatott szentmisén nagy számban vettek részt hívek, a katolikus oktatási-nevelési intézmények diákjai, köztük a Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola, a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium valamint a Szent Margit Gimnázium oktatói, diákjai, azok szülei.
A világban eluralkodó erőszak idején szeretnénk még inkább követni Szent Margit engesztelő, közbenjáró imáinak, vezeklésének példáját. Nagy szükség van a megosztó szembenállás megszűnésére, a kölcsönös megértésre, az egymás iránti bizalomra és szolidaritásra úgy hazánkban, mint a világban – e szavakkal köszöntötte Beran Ferenc, budapest-újlaki plébános az ünneplő közösséget.
Jézus Krisztus itt lakik a Margitszigeten – kezdte szentbeszédét Erdő Péter bíboros. A napi evangéliumhoz kapcsolódva a bíboros arra kereste a választ, ki érkezett el közénk, emberek közé Jézus Krisztusban. Rámutatott: az evangéliumi események felszíne alatt átragyog egy belső történés, a hitre, a rátalálásra szomjazó ember keresése, a megindulás a Krisztus-követés útján. „Mit kerestek?” – tette fel Jézus nyomán a kérdést Erdő Péter. A tanítványok zavarukban visszakérdeznek: „Mester, hol laksz?” Választ adva Jézus magával hívta a tanítványokat.
Jézus itt lakik a Margitszigeten – cseng vissza Erdő Péter első mondata, aki Margit életét, korát idézve mutatta be, az Úr „hajlékát”. A Margit korában egyházi központnak számító sziget nemcsak szerzetesközösségeknek adott otthont, hanem betegek is éltek, sőt lepratelep is volt itt – mondta Erdő Péter. Margit és a nővértársai imádkoztak, és szolgálták a halálos betegségben szenvedő embereket. Margit bennük találta meg Jézust: a betegekben, a szegényekben, és nehéz természetű nővértársaiban.
Ő, aki a szolgálat és munka embere volt, az imádságból és a Jézus iránti határtalan szeretetből merített erőt. Élete választ ad arra a kérdésre, ki érkezett el hozzánk és Jézus Krisztusban, és azt is megmutatja, hogyan találjuk meg őt. A hívő ember Jézusban a teljességet ismeri fel, azt, aki mindent tud adni – mondta Erdő Péter. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy „vele menjünk, és ahogy egykor a tanítványok, nála maradjunk. Ott kell maradni! Nála! Ki kell tartani mellette” – buzdított Erdő Péter.
Merítsünk erőt Margit példájából, hiszen ő meglátta a földi dolgok értékét Isten színe előtt. Így az ország vezetését is szolgálatnak látta, olyasminek, amiért nem zsákmány módjára vetélkedni kell, hanem alázattal elfogadni azt a Gondviselés kezéből feladatként – hangsúlyozta a bíboros. Végül Szent Margit közbenjárását kérte hazánk számára: ajánljuk pártfogásába a magyarországi szerzeteseket és mindenkit, aki őszinte szívvel keresi a Jézussal való találkozást – imádkozott Erdő Péter.
A főpásztori áldás előtt Erdő Péter azt a kérdést tette fel az ünneplő közösségnek, hogyan kerülhetünk közel, sok száz év távlatából Szent Margithoz. Azt kérte a hívektől tegyék fel maguknak Margit példáját követve azt a kérdést, vajon Jézus lelki társaságában töltötték-e napjukat. Kezdjenek minden reggelt azzal a kérdéssel, mi az, amit Jézus ma vár tőlem, s este vessenek számot azzal, sikerült-e megtenni azt a jót, elkerülni azt a hibát, ami várható volt azon a napon. Adjunk hálát a jóért, s kérjük bocsánatát a rosszért. Érezni fogjuk, hogy Jézus vezet minket egy úton. Nem tervezés ez, nem a napi program összeállítása, hanem Isten hangjának, szándékának keresése. Ha hangjára figyelünk, ha sugallatát követjük, olyan dolgok történnek körülöttünk, amire mások is felfigyelnek. Adja Isten, hogy Krisztus szeretetében élve, az ő tanúi lehessünk a mai Magyarországon - ehhez kérjük Margit különleges közbenjárását – kérte a bíboros.
A főpásztorral koncelebrált Beran Ferenc, budapest-újlaki plébános, Barna Ferenc Máté OP, a domonkos rend általános vikáriusa, a rend elöljárója, Müller György, ferencvárosi plébános, Kozma Imre, irgalmasrendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke, és Depaula Flavio, szalézi szerzetes. A szentmisén a budapesti Sarlós Boldogasszony-templom szkólája énekelt.
A szentmisét követően a hívek tiszteletüket tehették Árpád-házi Szent Margit ereklyéje, a szent vezeklő öve előtt, mely Margit ereklyéi közül az egyik leghíresebb. A Nyulak szigeti apácák őrizték évszázadokon át, és vitték magukkal hányattatásaik során. Ma Esztergomban található, az emléknapon helyezik ki tiszteletadásra.
Szent Margit rövid életének nagy részét a később róla elnevezett szigeten élte le a 13. században. Akkor a sziget fontos egyházi központ volt, premontrei, domonkos és a ferences jelenléttel. A tatárjárás után, hálaképpen Magyarország megmeneküléséért Margit Istennek szentelte egész életét vezeklésben, imádságban és szerzetes nővéreinek szolgálatában élte le.
A szigeten ma is látható középkori domonkos romoknál, ahol Szent Margit valószínűsíthető sírja van, 1979 óta mond szentmisét a mindenkori esztergomi, 1993 óta esztergom-budapesti érsek Margit halálának és egyben égi születésének napján, január 18-án.
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Ajánló:
A szeretettől felemésztve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése