Európát a 20. században már kétszer feldúlták. A háborúkban kifáradt népek közé, utolsóként Amerika mint erőfitogtató, felszabadító akart bekapcsolódni. Ez neki eddig sikerült is. Az ukrán válságot is ő idézte elő, hogy Európát harmadszor is nyomorúságba döntse és banki kölcsöneivel rabszolgává tegye a világot. De most győzött az európai józanság. Erről szól az alábbi cikk.
***
Örülni
korai volna, de talán fellélegezhetünk a szerdán megkezdődött,
csütörtökön véget ért minszki csúcs után. Mert bár a közvetítők – a
német kancellár és a francia államfő –, de maguk a konfliktusban
érintett országok – Ukrajna és Oroszország – vezetői is visszafogottan
nyilatkoztak, azért mégiscsak úgy tűnik, a tűzszünetről szóló
megállapodás nyomán egyelőre sikerült elhárítani a háború azonnali
veszélyét.
Persze, a szavakat tetteknek kell követniük, de a minszki nyilatkozat mégiscsak fordulópont.
Főleg ahhoz képest, ami az elmúlt hetekben történt: amikor
Kelet-Ukrajnában a harcok intenzívebbé váltak, a civil áldozatok száma
nőtt, Kijev országos hadiállapot kihirdetésére készült, és amikor az
Amerikai Egyesült Államok kilátásba helyezte Ukrajna felfegyverzését.
Ebben a kontextusban kell tehát értékelnünk Angela Merkel meglehetősen
látványos diplomáciai offenzíváját, illetve az amerikai és a német út
közötti különbséget. A német kancellár már magyarországi látogatásán
leszögezte: nem támogatja az ukrán hadsereg felfegyverzését, budapesti
látogatásából hazatérve pedig szinte azonnal útra kelt, és Francois
Hollande francia államfővel Kijevbe utazott – éppen akkor, amikor az
amerikai alelnök ugyancsak az ukrán fővárosból üzent Moszkvának, és
Ukrajna felfegyverzéséről beszélt. Merkel nem hagyta annyiban a dolgot,
Moszkváig repültek, és kicsikarták a minszki találkozó ígéretét, majd az
Amerikai Egyesült Államokban a Barack Obama elnökkel folytatott
találkozó után ismételten leszögezte: Ukrajna felfegyverzése csak
mélyítené a válságot.
És lám, igen feszült, maratoni tárgyalások után legalább a remény
visszatérni látszik. Ami nem kevés, mert belegondolni is rémisztő, mihez
vezethetett volna, ha a tengerentúli nagyhatalom valóra váltja
elképzeléseit, az ukrán hadsereg pedig profi kiképzés után amerikai
nehézfegyverekkel felszerelkezve újult lendülettel folytatja a harcot.
Moszkva aligha nyugodhatott volna bele a dolgok ilyetén alakulásába, így
aztán Európa keleti végein elkerülhetetlen lett volna a pusztító
háború, mely minden valószínűség szerint rengeteg áldozatot követel, és
melynek a kontinens egésze súlyos kárát látja. Ennél azért csak jobb a
német megoldás – még ha egyelőre csak átmeneti fegyvernyugvást jelent
is.
Farcádi Botond
Háromszék
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése