Apáczai Csere János |
A templom az a hely, ahol maga a közösség Istenhez
kapcsolódik. Az iskola is akkor tudja betölteni feladatát, ha ott szeretettel
és tudással a földiek fölé emelik az embert. Apáczai Csere János a kolozsvári
iskolában 1656-ban tartott Az iskolák
felette szükséges voltáról szóló beköszöntőjében mondotta: „De higgyétek
meg, hallgatóim, az egyháznak, sőt az államnak is a kollégiumok az alapjai.
Ezek, bizony, ezek ama nagyon kedves folyók, melyek megtermékenyítik az államot
és az egyházat. Ezek azok a források, melyekből minden jó fakad az egyház
számára, és az emberi életben minden más szervezet számára is... Ezért aki a
dicsőséges Isten dicsőségének előmozdítására bölcs és gyümölcsöző gondolatot
igyekszik ápolni magában, annak éjjel-nappal elsősorban az iskolákról való
gondoskodás járjon az eszében.”
Márton Áron |
Három évszázaddal később, Márton Áron püspök a kommunista
uralom fenyegetései között 1945. dec. 20-án a Státus rendkívüli ülésén
mondotta: „Az iskola ha nem templom, akkor barlang. A
jövő alakulásáért mindannyiunkat terhel a felelősség, a szülők bizalma és a
történelmi feladat együtt és egyformán azt kívánja, hogy iskoláink templomok
legyenek. Szent helyek, ahonnan a nevelés papjainak szerető gondozása alól
valláserkölcsi vértezettel és a szolid tudomány és szükséges ismeretek teljes
fegyverzetével jól előkészített nemzedékek indulnak útnak, hogy az elveszített
nemességet visszahódítsák az emberiség számára. Nem tudhatjuk, hogy a jelenvaló
nehézségekhez még milyen nehézségek jönnek a jövőben. Kitartásra, helytállásra,
türelemre és áldozatvállalásra mindenesetre szükség lesz... Isten segítségében
bízva, hittel és reménnyel nézünk szembe a feladatokkal.”
Ma is kitartásra,
helytállásra, türelemre és áldozatvállalásra van szükség. Erről szól Ábrahám
áldozata (Ter 22, 1-2.9a. 10-13. 15-18). A gyermek Isten ajándéka, nem
láncolhatja senki magához, hanem segítenie kell fejlődésében, hogy önállósuljon,
felnőtté legyen.
Bárdos Lajos |
Erről így vall Bárdos Lajos katolikus zeneszerző: „Krisztus
gyermekkoromban nem több, mint az izgalommal várt karácsony. Nagydiák éveimben
kamaszos fölénnyel lefitymált legenda. Azután a háború, a felnőtt élet megtanított arra, hogy
Krisztus csakugyan az út, az igazság és az élet. Út, mert tudom, hogy merre
járjak... Igazság, mert nincsen szava, mely tévesnek bizonyult volna. Soha
semmi bajom nem lett abból, de másnak sem, hogy pl. megfogadtam legfőbb szavát:
szeresd felebarátodat.”
Az evangélium Jézus iskolájának lenyomata. Tanítványait
maga mellé veszi és a színeváltozásban feltárja
istenségét, hogy később tudjanak tanúskodni, hogy ő Isten Fia még a szenvedés
előtt is, nemcsak a feltámadásban (Mk 9,2-10). Az igazi tanítvány Krisztussal egyesülten éli
életét (Róm 8,31b-34). Vele válik áldozattá, nem úgy mint egy
krimiben, hanem a közösség szolgálata, a szebb világ építése által. Ezt már gyermekkortól tanulni,
gyakorolni kell.
„Ha Isten velünk,
ki ellenünk?” Róm 8,31b.
Darvas-Kozma József
Ajánlom: Hóvirág és Üdvözlégy - a 100 éves Erzsi néni köszöntése
Ajánlom: Hóvirág és Üdvözlégy - a 100 éves Erzsi néni köszöntése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése