Feketevasárnap van. A feszületeket leplek
takarják. Jézus szenvedésének és halálának szent titka került előtérbe, az új
és örök szövetségkötés. Jézus a fájdalom érzésével bensőnkbe, a szívünkbe írta
az Atya szeretetét. Azt, hogy ő a mi Istenünk, mi pedig az ő népe vagyunk (Jer
31,31-34). Ezentúl az engedelmesség szívből fakadó belső indíttatás, készség és
igény. Jézus megtestesülése és keresztje által nyertünk betekintést Isten
szeretetének titkába, ami a sátán hatalma alóli felszabadítás.
– A szeretet
vagy hasonlókat talál, vagy hasonlóvá tesz - ez az élet törvénye. Isten a
szeret, ezért kész a bűnös embert magához hasonlóvá tenni, felemelni. Ez a
felemelés a Jézusban való hittel kezdődik, és a szentségek által egyre teljesebben
kapcsolódunk Istenhez. Isten teljes megismerése csak az örök életben lesz
teljes, amikor színről-színre látjuk, és szívünk minden erejével szeretjük Őt.
– Jézus első csodája előtt ezt mondotta édesanyjának: „Még nem jött el az én órám.” De, amikor András és Fülöp jelentik neki,
hogy a Jeruzsálembe felzarándokolt hellének találkozni akarnak vele – a
pogányok kopognak az üdvösség ajtaján –, ekkor Jézus kijelenti: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az
Emberfia”, s vele megdicsőüljön mindaz, aki hisz benne (Jn 12,20-33). Jézus
órája az amiért megtestesült, ennek is a végső szakasza a szenvedés és a
kereszthalál, hogy megjelenítse az irgalmas Atyát, és összegyűjtse Isten
szétszóródott gyermekeit. Ebben az „órában” kimutatja életét odaadó szeretetét,
és megköti az új és örök szövetséget. Jézus előtt megjelenik a hívő ember négy
dimenziója: a pogányok és a pogányságból az igaz Isten imádására eljutott
görögök; az igaz Isten szövetségeseiből a benne hívő apostoli közösség, és Vele
az Atya életközösségébe eljutó emberek. Ez az óra érkezett el, és megkezdődik Jézus szenvedése és halála, de benne van ebben az órában az Ő feltámadása és
megdicsőült életének a megsokasodása is. Jézus élete, halála és feltámadása
olyan, mint a búzaszem, amely csak akkor hoz termést, ha a földben elhal.
Minden Istenhez jutott üdvözült teremtmény Jézus földbe hulló életének
gyümölcse, hiszen az ő életének felajánlása nélkül senki sem léphetne
szövetségre az élő Istennel. „Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya.”
Aki az égiért le tud mondani a földiről, az helyesen tudja szeretni a földit, csak
így képes bőséges termést hozni. A szenvedéssel teli óra eltakarja a dicsőséges
jövőt, és ez előtt megrendült Jézus lelke. Imájára – Atyám, dicsőítsd meg
nevedet! – megkapja az égből jövő választ: „Megdicsőítettem, és ismét
megdicsőítem”. Jézus szenvedése és háromnapos halála az Atya örök dicsőségét
szolgálja. Az Atya pedig megdicsőíti a Fiút a feltámadással. Ezzel az ítélet
megtörtént. Kivetették a világ fejedelmét a Fiúban hívők lelkéből. Jézus Krisztus
áldozatával örök üdvösséget, emberségünk megistenülését érdemelte ki azoknak,
akik engedelmeskedünk neki (Zsid 5,7-9). Barátaivá fogadott, hogy Vele járjuk
az élet útját és részünk legyen az ő dicsőségében.
„Ha majd fölmagasztalnak a földről, mindenkit
magamhoz vonzok.” Jn 12,33
Darvas-Kozma József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése