Nagypénteki képek a Millenniumi templomból

Fájdalmunkban és gyászunkban öröm van. Örömünk oka, hogy az üdvtörténet egészében tudjuk szemlélni Üdvözítőnk szenvedését és halálát. 

Nagypénteki leborulás. Fotó: Kovács Sz.

Nemcsak emlékezni akarunk, hanem átélni akarjuk az Úr keserves kínszenvedésének titkát. Két olvasmány állítja elénk Isten küldöttének, a fájdalmak emberének engesztelő áldozatát, amelynek meglesz a gyümölcse. 

Íme, a szent keresztfa, rajta függött valaha, a világnak váltsága!

Izajás próféta (Iz 52, 13 – 53, 12) hét évszázaddal Krisztus előtt megdöbbentő bejelentéseket tesz, amelyek János evangélista (Jn 18,1 – 19,42) történeti leírásával egybeesik.

A próféta megjelöli a Isten szolgájának szenvedése okát: „a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze”, egyben megjelöli e szenvedés engesztelő értékét is: „a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást” (Iz 53, 5). 

Hódolat a szent kereszt előtt. Jézusnak szól a testvéri szeretet csókja.

Jézus Krisztushoz járulni azt jelenti, hogy életünk keresztjeit, amit megváltoztatni nem tudunk, zúgolódás nélkül elfogadjuk, és Atyánk akaratára hagyatkozunk. Ahogy Krisztus halálát a megdicsőülés követte, úgy életutunk végén Krisztus dicsősége lesz az osztályrészünk. 

Millenniumi-templom,  Boldog Rupert Mayer kápolna, Szentsír.

Jézus szenvedését átélni segít, ha életünk olyan pillanataira gondolunk, amikor ártatlanul szenvedtünk és keserűséggel teli pillanatokat, napokat vagy hónapokat éltünk meg, amikor szenvedésünkkel egészen magunkra maradtunk. Amikor az Istenen kívül nem volt senkink, „mikor elhagytak, mikor lelkem roskadozva vittem”.

Jézus szenvedésében lássuk meg szeretetének lángolását. Ő teljesen nekünk adta önmagát, és mi nem értékeltük, ahogyan szeretett, hanem keresztre feszítettük. 

Összetörve, keresztre feszítve, nekünk irgalmat esdve teszi le életét a mennyei Atya kezébe: „Atyám kezedbe ajánlom lelkemet”.

Amikor hódolunk a szent kereszt előtt és a Szentsírnál letérdelünk, akkor szeretetünket fejezzük ki Jézus Krisztus iránt. 

A tövisi templom szentélyében a mennyezetéről lecsüng egy barokk feszület. A művész egy szalagfüzéren a kereszten függő Jézus ajkára adta e mondatot: „Aki téged jobban szeret, mint én, azt jobban szeretheted, mint engem.”

Kik szeretnek minket a legjobban?

-        Szüleink? Igen, de egy idő után meghalnak és szeretetük is korlátolt.

-        Testvéreink? Ők is szeretnek, de szeretetük korlátolt.

-        Barátaink? A jó barát olykor életét is adja, de szeretete korlátolt.

-        A házastárs? A hitvesi szeretet csodálatos, de ez is korlátolt.

Mindezeknél és mindenkinél jobban szeret Jézus. Ma tanuljuk meg, hogy többé ne mellőzzük!