Szentírás vasárnap
van. A Szentírás Isten szerelmes levele, amit hozzánk intézett. Életünk titkát
találjuk benne. Reinhold Schneider (+1958) így vallott: „Karácsonyestéjén felnyitottam a szentírást, és pár fejezet elolvasása
után világos volt előttem: az igazság igénye és követelménye téríti meg az
életet. Ezt a könyvet nem lehet olvasni. Ezt tenni kell. Ez nem is könyv. Ez az
élet hatalma. Lehetetlen csak egy sort is megérteni belőle a nélkül az
elhatározás nélkül, hogy megvalósítjuk. ... Nincs más lehetőség Krisztus
megértésére, mint hogy megtegyük szavát, éljük életét, beléje változzunk át.”
Isten minden embert üdvözíteni akar. Mindenkire ki akarja árasztani Lelkét (Szám
11,25–29). Amikor Mózesnek már nem volt elég ideje és ereje a nép terhét
hordani, arra kérte Istent, hogy állítson melléje segítőtársakat. Az Úr
parancsára hetven férfiút választott ki a nép vénei és vezetői közül és a szent
sátor elé állította. Ezeket eltöltötte Isten lelke és prófétai elragadtatásba
estek. Isten ezzel megmutatta, hogy kegyelmét bőven adja, és akik megkapják,
azok a közösség javát szolgálják. A két választott, Eldád és Medád, nem mentek
el a közösségbe, és ők is megkapták Isten adományát. A hír hallatán, Józsue
megszeretné tiltani ezeknek, de Mózes nem látta a történtekben saját
személyének lekicsinylését, hanem örült annak, hogy mások is megkapták.
Elismerte a prófétálás adományát a közösségen kívül is. Mintha Jézust hallanánk:
más juhaim is vannak, akik nincsenek ebben az akolban. Isten Lelke működik
abban is, aki Jézus nevében teszi a jót (Mk 9,38-48). János apostol - Józsuéhoz
hasonlóan – közli Jézussal, hogy „láttunk
valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk. Megtiltottuk
neki, mert nem követ minket.” Jézus válaszából kitűnik, hogy olyan Egyházat
akar, amely nyitva áll minden ember előtt. Azt is tudja, hogy az igazi hithez
nem könnyű eljutni, de azért sok ember keresi az igazságot a kegyelem hatása alatt.
A legtöbben útban vannak Jézus felé (aki nevében csodát tesz, aki tanítványainak
csak egy pohár vizet ad, mert Krisztuséi), ezért várni kell ezekre, hogy
eljussanak a tanítványokkal való tökéletesebb egységre. Ilyenekre vonatkozik a
megállapítás: aki nincs ellenünk, az velünk van. Aki viszont megbotránkoztat
egyet is azok közül, akik útban vannak a Jézushoz való tökéletesebb csatlakozás
útján, az a legszörnyűbb büntetésben részesül. A hívő tegye magát szabaddá a
bűn külső (embertől jövő) és belső (ösztönök) kötelékeitől, amelyek
visszatartják a Krisztussal járásban. A földi dolgok veszélyesek (Jak 5,1-6),
ha valaki önző módon használja és nem törekszik a szociális igazságosságra.
„Bárcsak az egész
nép prófétálna!” Szám 11,29.
Darvas-Kozma József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése