Megbotránkoztatni
annyit jelent, mint elbuktatni valakit, oka lenni elesésének. A botrány
konkréten nem más, mint az a kelepce, amelyet az ellenség útjába helyezünk,
hogy az elbukjék. Valójában az erkölcsi vagy a vallásos életben többfajta módon
buktathatunk el valakit: a) botrány a
Sátán vagy az emberek kísértése; b) botrány az a próbatétel is, amely elé Isten népét
vagy gyermekét állítja. De mindig az Istenbe vetett hitről van szó.
Krisztus botrány az embereknek
Már az Ószövetség megmutatja,
hogy Isten botrány oka
lehet Izrael szemében: „Ő a botlás köve és botrány sziklája lesz Izrael két
házának... sokan megbotlanak benne, elesnek és összezúzzák magukat” (Iz
8,14kk). Isten tehát eljárásmódjával próbára teszi népének hitét. – Hasonlóan
Jézus is úgy jelent meg az
emberek szemében, mint az ellentmondás jele (Lk 2,34). Azt gondolják róla,
hogy ismerik származását (Jn 1,46; 6,42; 7,27); de nem tudják megérteni a
Kereszt (6,52) és a Mennybemenetel (6,62) által megvalósuló megváltó
szándékát. Míg egyesek Jézus által talpra állnak, mások elbotlanak rajta;
bűnükre nincs mentség (15,22kk). Krisztus
egy személyben az élet forrása és a halál oka (vö. 2Kor 2,16). – Pálnak a zsidó és a görög világban egyformán
szembe kellett néznie ezzel a botránnyal. Felfedezte, hogy Krisztus, a kereszt,
„oktalanság (esztelenség) azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk,
Isten ereje” (hatalom) (lKor 1,18). Az emberi bölcsesség nem képes azt
felfogni, hogy Isten a világot egy megalázott, szenvedő és keresztrefeszített
Krisztus által akarja üdvözíteni. Csak Isten Lelke adja meg az embernek, hogy
felülemelkedjék a kereszt botrányán, jobban mondva hogy felismerje benne a
legfőbb bölcsességet (lKor 1,25; 2,11-16). – Ugyanez a botrány, a hitnek
ugyanez a megpróbáltatása folytatódik az Egyház egész története során (Mt 13
24,10), bár Jézus ezeket előre megmondta, hogy tanítványai el ne bukjanak (Jn
16,1).
Az ember botrány az ember számára
Az ember is botrány
testvére számára, amikor eltávolítani igyekszik az Isten iránti hűségtől. Aki
visszaél testvére gyengeségével vagy az Istentől kapott testvére feletti
hatalommal, hogy eltávolítsa őt Istentől, bűnt követ el testvére és Isten
ellen. – Jézus, bár ő maga az ellentmondás jele, a Szövetség beteljesítése
által mégis véget vet az ember és az Isten közötti szakadás nagy botrányának.
Ugyanakkor könyörtelen a botrány okozóival szemben: „Aki pedig megbotránkoztat
egyet e kicsinyek közül, akik bennem hisznek, jobb lenne annak, ha malomkövet
kötnének a nyakába és a mély tengerbe dobnák!” (Mt 18,6). Jézus azt is tudja,
hogy a botrányok kikerülhetetlenek: hamis tanítók (2Pét 2,1) vagy a régi
Jezabelhez hasonló csábítók (Jel 2,20), mindig működnek. Jézus erélyesen és
irgalmatlanul megköveteli a lemondást mindarról, ami Isten országának akadálya
lehet: „Ha pedig a jobb szemed botránkoztat meg téged, vájd ki és dobd el” (Mt
5,29k; 18,8k). Szent Pál azt akarja, hogy ne botránkoztassuk meg a gyenge és
kevéssé képzett lelkiismeretűeket: „Ügyeljetek arra, hogy szabadságtokkal az
aggályosokat meg ne botránkoztassátok” (lKor 8,9; Róm 14,13-15.20).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése