Jézust a városfalhoz közeli helyen, a Golgotán
feszítették keresztre (Jn 19,20). A közelben volt Arimateai József kertje,
benne egy új, sziklába vágott sír, ide temették Jézust (19,41-42).
A Bar Kokhba-felkelés (Kr. u.135) után Hadrianus császár a lerombolt
Jeruzsálem helyén római várost alapított. Euszebiosz (265-339) történetíró
szerint „az Üdvözítő sírját el akarták tüntetni az emberi szemek elől. Nagy
fáradsággal földet hordtak ide, feltöltötték az egész környéket, és ráépítették
Aphrodité templomát”. Nagy Konstantin (312. október 28.) a vetélytárs, Maxentius fölötti
döntő győzelmét a híres keresztlátomásnak tulajdonította. A nyugati égen az
esti időben egy kereszt tűnt föl ezzel az írással: E jelben győzni fogsz! A
győzelem után kiadta a Milánói Rendeletet, amelyben a keresztényeknek
vallásszabadságot adott. A Szentföldön pedig templomokat építtetett. Elrendelte,
hogy hogy tegyék szabaddá a Golgotai szikla-szintet. A nép lebontotta az
Aphrodité templomot. A sziklát borító hordalékot eltávolították és szabaddá vált Krisztus sírkamrája. Három tény
került napvilágra: 1. sírpadot láttak benne (Jn 20,12); 2. ez a sír egyetlen halott számára készült (19,41), melyhez hasonlót
Jeruzsálem környékén nem lehet találni; 3. a munkások a kamrában jobb felől
látták meg a halott helyét (Mk 16,5).
A golgotai ásatást a császár édesanyja Szent Ilona
és Szent Makárius jeruzsálemi püspök irányította. Egy gödörben megtalálták a
három keresztet, a különvált fölirattal és a szegekkel. Mivel nem lehetett
tudni, melyik volt Jézus keresztje, egy súlyosan beteg nőhöz érintették;
amelyikre meggyógyult, azt Isten így csodálatosan hitelesítette. Ez 325-ben
vagy 326-ban történt. Ide emelték a Szent Sír templomot és ebben
helyezték el a Szent Kereszt egy darabját.
A drága ereklyét először három részre osztották: egyik darab Jeruzsálemben maradt, a másik Konstantinápolyba került két
szeggel együtt, és a harmadikat Szent Ilona magával vitte Rómába, ahol palota
kápolnájába helyezett el. A Golgotáról hozott földdel hintette be kápolnáját
és azon térdepelve imádkozott. Nemcsak a keresztereklye volt itt, hanem az INRI
felírat táblájának egy darabja is. Később a palotát és kápolnát átépítették
templommá, és a mai Santa Croce in Gerusalemme bazilika vált belőle.
A nyugati
egyház a Szent Kereszt föltalálásának emléknapját május 3-án ülte meg, míg a Szent
Kereszt fölmagasztalását szeptember 14-én, mert 335-ben e napon szentelték föl
a Szent Kereszt bazilikát, amelyet Nagy Konstantin emeltetett a Golgotán, ahol
ma a Szent Sír templom áll. Itt történt a kereszt első nyilvános ünneplése és
fölmagasztalása. A pogányoknál és zsidóknál a kereszt kivégző eszköz, a gyalázat
és megbélyegzés tárgya volt. A Szent Kereszt iránti tiszteletből Konstantin
császár eltörölte a keresztrefeszítést. A nyugati egyházban a 7. század vége
óta megünnepelték azt a nagy eseményt is, hogy Hérakleiosz bizánci császár a
perzsák legyőzésével, 630. március 21-én Jeruzsálemben visszakapta a Szent
Kereszt ereklyét, amelyet II. Huszrót király 14 évvel előbb elvitt Jeruzsálemből.
A legenda szerint szeptember 14-én Hérakleiosz császár mezítláb, szegény
ruhában öltözve, saját vállán vitte vissza a Kereszt-bazilikába.
D-K. J.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése