Süket legyek, mint az EU?

Meghallom-e, megteszem-e?

Aki hall, az hallja lelkiismerete szavát.

Aki lelkiismeretére hallgat, Istenre hallgat.

Aki Istenre hallgat, az hisz Istenben.

Aki hisz, az bizalommal fogadja Isten üzenetét.

Aki bízik Istenben, az Isten felé fordul.

Aki Isten felé fordul, az megérti az Urat.

Aki megérti az Urat, kész feladni elképzeléseit.

Aki meghal önmagának, az Istenre hallgat.

Aki Istenre hallgat az jó úton jár.

Aki jó úton jár, az megbocsát embertársának.

Aki megbocsát, az megéli Isten szeretetét.

Aki Isten szeretetében él, az örül ha más is megtér.

A megtért ember a mennyei örömöt éli.

Ez az öröm az angyaloké, az üdvözülteké és a miénk.

Izajás meghívását a jeruzsálemi templomban kapta. Felismerte, hogy a szent Isten szolgálatába állónak tisztának kell lennie. Isten meg is tisztította és ezután küldetéssel ruházta fel (Iz 50, 5-9a). Az Úr igéje miatt honfitársai és a megszálló hatalom egyaránt üldözi, sorsa emberileg nézve, kudarc. Meghallotta az Úr üzenetét, nem fél a testi gyötrelmektől. Bizalmát az Úrba veti. Az Úr Isten az én segítőm, azért nem szégyenülök meg – halljuk vallomását. Nem abban bízik, hogy ellenfelei vele mit nem tehetnek, hanem abban, hogy a megaláztatások ellenére nem szégyenül meg, azaz végül is diadalt arat. Azért mert vele van az Úr. Az Úr tökéletes szolgája, aki az igaz hitet prédikálja, szenved, hogy kiengesztelje népének a vétkeit és így megdicsőíti az Atyát. Az igaz hit élő, tehát gyümölcsöt termő (Jak 2, 14-18). A Jézusba vetett hitet csak a tettek tükrözik a hétköznapok hűséges megélésében. Amint nem valóságos jóakarat az amelyik csak tanácsot ad a nincstelennek, de segítséget nem, úgy nem élő hit az sem, amely csak szavakban nyilvánul meg, tettekben nem. Szent Pál mondja: „Az ember hit által válik igazzá (Róm 3,28), amit Jakab apostol így folytat: „A hit tettek nélkül halott.” Eyt értjük mindnyájan, mert az országnak elvett tulajdont visszaszolgáltató törvényei is vannak, de mit érnek, ha nem alkalmazzák! Így sem az ország, sem a polgárai nem boldogulnak, mert az egész csak látszat! Kinek tarjuk Jézust? – a kérdés nekünk is szól (Mk 8, 27-35). Ha megláttuk Jézusban az Üdvözítőt, a Messiást - ahogyan Péter apostol, akkor követnünk kell Jézust. Követése kereszthordozást, életáldozatot kíván. Mégis vigasztaló, hogy aki elveszíti életét Jézusért és az evangéliumért, megmenti azt az örök életre.  

„Íme az Úristen az én segítőm!” Iz 50,9. 

dr. Darvas-Kozma József