Az igazi vallásosság

Nem minden vallásosság tetszik Istennek. Pl. nem tetszik az olyan, amelynek lényege a vallásos gyakorlatok végzése. "Ez a nép nyelvével tisztel engem." Természetesen szükség van a vallás gyakorlataira, de ha ez minden, az nemcsak nem elég, de egyenesen veszélyes, mert hamis önértékelést sugalmaz. Aki a vallás lényegét a szertartásokban látja, az inkább babonás, mint vallásos.

És állandó botránykő hívek és nemhívők előtt egyaránt. Ilyen emberek miatt vetődik fel újra és újra a kérdés, mi a jobb, ha vallásos, vagy ha becsületes az ember. Az ilyenek élete láttán támad az a benyomás, mintha a kettő ellentétes lenne, és a vallásosság tulajdonképpen egy lenne a képmutatással.

De a pusztán parancs vallásosság sem kedves Isten előtt. Isten és az egyház parancsait persze meg kell tartani, de ez nem elég, mert nem is lehet mindent parancsokba foglalni. A csak parancsokat nézés könnyen vezet farizeizmusra, legalizmusra. A betű önmagában öl, csak a Lélek éltet.

Ezzel jutottunk el az igaz vallásosság titkához. Istennek egyedül az olyan vallásosság kedves, amelyet a Szeretet Szentlelke éltet és irányít. A tökéletes vallásosság abban áll, ha Jézus bennem élő Szentlelkének engedem át magam, hogy ő szeresse bennem és általam az Atyát és az embereket. Istennel szemben az egyedüli elégséges magatartás a szeretet. Ennek csak irányjelzői a parancsok, és érte vannak a szentségek, a szertartások, az ima, a búcsújárások.

A vallás Istenhez való viszonyomat fejezi k. Ez a viszony arra a viszonyra hasonlítson, amely a vőlegény és menyasszony között van. Ne paragrafusok és ne a szertartásokban adott illemszabályok merítsék ki, hanem vezérmotívuma a bizalom és szeretet legyen.