Hazugságcelebek

Viszonylag ritka alkalom, még a hétpróbás hazugságokon edződött Gyurcsány Ferenc esetében is, hogy alig mond ki valamit, szinte abban a pillanatban lelepleződik füllentése. Ilyen kacagtató pillanat volt, amikor is a Demokratikus Koalíció elnöke – szellemi és lelki összeborulásban a szocialistákkal és a Jobbikkal – azzal vádolta Orbán Viktort, a szerinte gyáva plakátcelebet és a Fideszt, hogy elárulták Magyarországot, cserben hagyták azt a kétmillió embert, akik aláírásukkal hitelesítették a bevándorlásellenes politikát, a határzár építését, és nem védték meg a magyar embereket Brüsszelben.

Ezek a politikai diszlexiások, ahogyan hétfőn a parlamentben a miniszterelnök fogalmazott, ugyanis azt állították, hogy Orbán Viktor az uniós vezetők múlt heti csúcstalálkozójának zárásaként megfogalmazott dokumentumot aláírva azt szentesítette, hogy hozzánk is betelepíthetnek migránsokat a kötelező kvótaelosztási mechanizmus keretében. Az ellenzéki vezetők ugyan sok minden tehetségnek híján vannak, azt azért mégsem gondolom, hogy olvasni sem tudnának. Az említett dokumentumból egyértelműen kiderül, hogy a magyar kormányfő semmi mást nem írt alá, mint amit eddig is képviselt. Hogy tudniillik Magyarország nemet mond a kötelező betelepítésre. Magyarán Gyurcsány és politikai cégtársai MSZP-stől jobbikosig vagy nem olvasták el az általuk kritizált passzusokat, vagy egyszerűen hazudnak. Mint jeleztem, a micimackói értelemben vett csekély értelmű medvebocsnál csupán egy árnyalatnyival tartom többre közéleti képességeiket, ám annyi tisztelettel csak vagyok irántuk, mint a magyar nép által választott képviselők iránt, hogy azt gondoljam, csak nem beszélnek olyasmiről, amit nem ismernek. (Na jó, ez vicc volt, szinte csak olyanról hadoválnak, amiről fogalmuk sincs.) Így aztán nem marad más opció, csak a tudatos hazudozás.
Azon, hogy hazudni márpedig nem szabad, sajnos már rég túlhaladt a politika a világban. De ha már nem mondanak igazat, illő lenne olyat lódítani, amivel legalább egy ideig fenn tudják tartani az igazság látszatát. Hát ez most nem sikerült. Történt ugyanis, hogy nem sokkal azután, hogy ez a szélső demokratikus koalíció a világba füllentett, maga Martin Schulz elvtárs, az Európai Parlament szocialista elnöke szóról szóra megcáfolta blöffjüket. Magyarország egész biztosan nem vesz részt menekültkontingensek befogadásában – jelentette ki a ZDF német országos közszolgálati televíziónak. Az egyébként Orbán-fóbiás politikus azt is hozzátette: Orbán Viktor magyar miniszterelnök „egyértelműen elhatározta, hogy a saját útját járja”. Ilyen ez, ahogyan mostanában mondják, amikor az ember házhoz megy a … pofonért. Mert annyit megtehettek volna a baloldali kis pártok, hogy felhívják Brüsszelt – mint oly sokszor megtették, amikor árulkodni szaladtak –, hogy akkor most mi is az irányvonal, mi is az, amit most hazudni kell. Ámbár az is meglehet, már a Jobbik is annyira elcukisodott, hogy nekik is elmagyarázta volna a derék Schulz, merre hány méter. Hiszen ha a magyar miniszterelnökről és Magyarországról van szó, nyilván még az ördögnek is felvenné a telefont.
A magyarországi ellenzékből egyelőre annyi látszik, bár egyáltalán nem biztos, hogy nézni érdemes őket, hogy kétségbeesetten próbálnak kitalálni valamit, amitől nagyobbnak tűnnének egy politikai porszemnél. Ha kell, hazudnak, ha kell, odadörgölőznek civil szerveződésekhez, szakmai elégedetlenkedő csoportokhoz, forradalmi hevületükben kockás ingbe öltöztetik még a szívüket is, de ha jobban odafigyel az ember, csak egy bohócsipkás társaságot lát. A diagnózis megállapítása, ha ők mégis koronát álmodnak a fejükre, az már nem az újságírás, hanem egy másik szakma feladata.

Néző László - magyaridok.hu