Augusztus császár étrendje és a miénk

Augusztus császár (Kr.e. 24 – Kr. u. 14) életrajzát Suetonius történetíró írta meg. Kiemelte, hogy az ünnepeket, az ünnepélyes évfordulókat fényűző módon, olykor azonban csak valami tréfával ülte meg. Viszont a császár mindennapi étkezése meglepheti a mai embert, sőt a nagyböjti időben a keresztényeket is. A történetíró megemlíti: „Kevés és roppant egyszerű ételt fogyasztott. Legjobban a fekete kenyeret, és az apró halat, a kézzel sajtolt túrót meg az évente kétszer termő zöld fügét szerette.

Ebéd előtt is evett olykor bárhol és bármikor, ha megéhezett. Így ír erről egyik levelében: „Egy kis kenyeret meg datolyát ettünk a kocsiban." Másutt meg: „Mikor gyaloghintómon a palotából lakásomra men­tem, egy uncia kenyeret meg néhány szem kemény héjú szőlőt fogyasztottam." Ismét másutt: „Még a zsidó sem tartja meg szombati böjtjét oly buzgón, Tiberiusom, mint ahogy én ma megtar­tottam, hiszen csak a fürdőben, egy órával napnyugta után ettem, akkor is két falatot csupán." 

 Megtörtént néha, hogy lakoma előtt vagy utána magában félrevonulva evett valamit, a terített asztalnál pedig nem is nyúlt az ételhez.

Bort is mértékletesen ivott. A mutinai táborban is csak három­szor ivott bort étkezéskor, legjobban a raethiumi bort kedvelte. Az étkezési időpontok között nem ivott. Ital helyett hideg vízbe áztatott kenyeret fogyasztott, olykor egy falatnyi uborkát, salátatorzsát vagy friss, fanyar, borízű almát.

A déli villásreggeli után rövid időre ledőlt. Vacsora után napi munkáját késő éjszakáig végezte. Azután lefeküdt, de hét óránál többet soha sem aludt. Ha nem tudott aludni, akkor felolvasókat hívatott ágyához. Leginkább a közéletre vagy a magánéletre alkalmazható példák és tanítások ragadták meg a figyelmét. Ezeket szóról szóra lemásolta, s többnyire elküldte háza népének vagy egyes katonai alakulatok és tartományok vezetőinek, akár Róma tisztviselőinek is aszerint, hogy kinek-kinek miféle figyelmeztetés vált éppen hasznára. Néha egy egész könyvet felolvasott a szenátusnak, és rendeletben ismertette a néppel, így Q. Metellus beszédét „A népszaporodásról” és Rutiliusét „Az építkezések módjáról”, ezzel is csak meg akarta győzni az embereket, hogy a két ügy nem az ő fejében fordult meg először, hanem már őseiknek is szívén feküdt annak idején. 

(Suetonius, Caesarok élete, Európa Könyvkiadó, Budapest 1968, 91-92, 97.)

Nem máskor, hanem nagyböjtben tudnánk-e így étkezni?

Ő pogány volt és császár!