Ne bántsd a magyart! 2016.03.15.

A múlt erős gyökér, a jelen s a jövő belőle él. Most egy erős gyökérre emlékezem, a néhai csíkszeredai plébánosra, akinek sírhantja Szovátán van. Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc hűséges tanúja volt, Sebestyén Gábor plébános. Székelyfancsalon született 1812. március 21-én. Iskoláit Székelyudvarhelyt, Kolozsvárt és Gyulafehérvárt végezte. Pappá szentelték 1841. május 2-án. Mindjárt csíknagyboldogasszonyi, 1842-ben csíksomlyói, 1843-ban székelyudvarhelyi káplán, 1845-49 között csíkszeredai plébános. 

Az osztrákok 1849. augusztus 3-án letartoztatták. A forradalom alatt tanúsított „magatartása miatt” a csíkszeredai osztrák hadbíróság kötél általi halálra ítéli. 

A többi csíki pappal együtt Nagyszebenbe kísérik. Halálbüntetését Wohlgemuth "kegyelemből" 10 évi vasban töltendő várfogságra változtatja. Ez azt jelentette, hogy a rab saját ruháját viselheti. Kezét és lábát vasba verik. Kap szalmazsákot, lepedőt és pokrócot. Értékeit elveszik. Látogatni nem lehet, írószereket, könyvet nem tarthat magánál… Élelmezése napi 8 krajcár, költségeit a Kincstárnak vissza kell térítenie. Sebestyén Gábor plébánost egy ideig Olmützben tartják fogva, majd tovább viszik Josephstadtba, ahonnan 1856-ban amnesztiával szabadul. Minden címétől megfosztva, kétévi kényszernyugalom, gyógyulás után, 1858-ban szászrégeni káplánként szolgál Nagyernyében, 1865-68 között Székelyhódoson lelkipásztor. 

1869-ben Szovátára helyezik plébánosnak, ahol 1888-ig dolgozik. Betegsége miatt nyugalomba vonul, ott halt meg 1899. december 14-én. 

Állomáshelyein, ha utcát akarnának elnevezni, akkor őróla érdemes.  

Az Egyház imája mellett, még e betűkoszorúval szeretném kegyeletemet nyilvánítani hős elődöm iránt. Remélem megértik, hogy eleink áldozatos életéről, szenvedéséről a feledés fátylát fellebbenteni és jövőnkért közösen munkálkodni mindig szent kötelességünk.